Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
mert legnagyobb büntetésnek tartották, ha valakit mester úr az ilyen sétára ki nem vitt, azt három napig is megsiratta, s ugyancsak jól viselte magát, hogy máskor honn ne maradjon."11 Májer az 1861-es naptárban követeli az iskolákban a jó kedéllyel, vidámsággal végzett testgyakorlatok, játékok megvalósítását: "Tudvalevőleg minden erőnket csak gyakorlat által fejlesztvén a mulatság, játék által egyszersmind a tanodában elhanyagolt testi és szellemi képességeknek is mód és alkalom nyílik a szabad mozgás általi kifejtésre... Igen is növendékeinket a való élethez kínálkozó örömökkel is kell kecsegtetni, nehogy őket a korai tanulás és munka igája az élet terheitől előre elnémítsa, s ez által kétkedőkké, elfogultakká, szegletesekké, búskomolyokká, ügyetlenekké, félénkekké, elégedetlenekké, s így szerencsétlenekké váljanak."12 A tanulók szabadidejének eltöltéséről és a tanítók iskolán kívüli szerepéről az alábbiak szerint vélekedett: "Figyelemmel kísérve iskoláinkat (felső-, közép- és alsó tanodáinkat egyaránt) fájdalommal veheti észre, hogy a’ növendék-ifjúság fölépülésére, szünnapjaira, mulatságaira kevés, úgy szólván semmi gond sem fordítottatik; (tisztelet a kivételnek) mintha az a’ tanoda falain kívül az igazgató és tanárok gondviselése alá többé már nem is tartoznék. Szünnapokon szinte egészen magára hagyatik a’ gyermek; s a’ törvények fölötte csak semlegesen őrködnek, a’ mennyire t. i. egytől s’ mástól eltiltják; mert hisz a’ házi, ollykor erőt is haladó leczkét és gyakorlatokat, a’ fölépülés rovatába csak nem szoríthatni. Ebből önkényt következik, hogy az ifjak természeti hajlamuknál fogva mulatság után vágyva, ezt önfejüleg kénytelenek kigondolni, s üly időtlenségeiket féktelenül űzik, sokszor legnagyobb kárukra. Az életet az iskolával összhangzásba kell hoznunk, vagyis; tanításainkat sikerre kell segítenünk: különben magukra hagyott legszebb tanításaink is foganatlanok lesznek."13 A tanulók edzettségének fenntartásában a célrairányítottságot, a mozgás, a cselekvés, a rendszeres tevékenység tudatosítását kívánta megvalósítani. Kiemelten kezelte a nevelő részéről tanúsított példaadást a követendő emberi cselekedetekben, mert azt tartotta: "A tanár ne csak ajánljon növendékeinek iskolán kívüli üledelmet, játékokat, s ne csak biztassa munka után szép és kedves mulatságokra: hanem a’ mikor telik tőle, szünnapokon, mint egy jó atya gyermekeivel, menjen is ki velők sétálni, kövesse őket és vezesse májusi illő vigságokra, laptázásra, versenyfutásra; legyen útmutató benne, hogy szavalni, dalolni, csigázni, úszni, vívni (az újonnan fölélesztetni kezdett tumírozást értem és javaslom), tudjanak; szóval menjen velők játszani és mulatni; rendeltetésileg mindeneknek mindene lévén; s ollykor az áldozatoktól sem vonakodván. Ez által alkalma leend őket nemcsak a testi gyakorlatok vagyis gymnastica által testileg megedzeni s ügyesíteni,...14 A szellemi és testi erők fejlesztését szorgalmazta a diákok számára abban az időben, amikor még csak kevesen gondoltak az iskolai testgyakorlás rendszeres bevezetésére, még kevesebben cselekedtek is ennek érdekében. Tudatosan és nyomatékosan vallotta, hogy az élményt nyújtó mozgásos cselekvésformák, amilyenek a kirándulások a vízi és gyalogtúrák, nemcsak a tanulók egészségének megőrzését, szervezetük edzettségének fokozását szolgálják, hanem az erre épülő szerepvállalásokra is segítik őket felkészíteni. A testi nevelés megvalósítására vonatkozó óhaját így összegezte: "...adja isten, hogy ezután minden keresztény nevelő és tanár a növendékek fölépülésére lelküsmeretes gondot fordítson." 15 E három katolikus paptanár munkásságának ismertetésével nem kívántunk mást, mint bemutatni, hogy a testi és lelki élet harmóniáját keresve, valláserkölcsi alapon is jelentős mértékben - pedagógiai, pszichikai, higiéniai és szociális motívumok feltárásával - lehetett hozzájárulni a testi nevelés intézményes megvalósításához. JEGYZETEK 1. ERDEY Ferenc: Egy fejezet a középkori sportetika történetéből. A sport kérdése Aquinói Szent Tamásnál. ■ Testnevelés, 1930. 5. sz. 397-407. p. 2. BE KE Kristóf: Kalászok a religio’ egyház és tudományok mezejéről. Pesten, 1840. Esztergomi Beimel Józsefnél. 3-5. p. 3. BE KE Kristóf: Kézikönyv a’ magyar falusi oskolamesterek számára. Budán, 1828. Universitas betűivel. 3. p. 4. Uo. 15. p. 5. Uo. 17-18. p. 6. Uo. 57-60. p. 7. MÁJER István: A magyar képezdék reformja. Esztergom, 1848. Beimel József nyomdája 66. p. 8. MÁJER István: Vérfrissítő mozgalmak. - István bácsi naptára, 1856. Pest, Heckenast nyomda. 1856. 44-45. p. 449
