Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
TÓNK SÁNDOR AZ ISKOLAÜGY ERDÉLYBEN A REFORMÁCIÓ KORÁBAN A reformáció kibontakozásával és elterjedésével egy időben, de azzal párhuzamosan zajlott Európa-szerte a tanügy megújulása és átalakulása. Ez a folyamat Nyugat- és Közép-Európa országaiban azonos alapokról indult el, és kezdetben célkitűzéseiben is sok hasonlóságot mutatott, de a megvalósításához vezető út és az eredmény, amelyre jutott azonban már távolról sem volt egyforma. A reformáció elteijedése nyomán mind határozottabban érvényesültek azok a nemzeti sajátosságok, amelyek végül a különböző országok, népek és társadalmak egymástól eltérő fejlődésében és elvárásaiban gyökerező megoldásokat eredményezték. A magyarországi reformáció és az iskolaügy kapcsolata - akárcsak Európa más tájain - egyike a művelődéstörténet látszólag nagyon egyértelmű és mégis ellentmondásos kérdéseinek. Az bizonyos, hogy a reformáció évszázadában az egész tanügy és azon belül az iskolahálózat, az oktatási intézmények szervezete, az oktatás tartalma és szelleme gyökeresen átalakult. Vitathatóbb - és vitatottabb is - azonban magának a reformációnak a szerepe, illetve hozzájárulása az új iskolarendszer kialakításához. E tekintetben a leglényegesebb kérdés az, hogy a lutheri és különösen a melanchtoni nevelési elveket valló reformáció diadalmaskodása volt-e az az esemény, amely az iskolaügy átalakítását megindította? Vagy pedig a reformátorok már egy korábban megindult reformmozgalom, az iskolázás terén a század- fordulótól egyre határozottabban megnyilvánuló és jól megfigyelhető megújulási törekvés örököseiként alakították a maguk célkitűzéseinek, eszmevilágának megfelelően az iskolák életét? Szakítást jelentett-e a reformáció a megelőző évszázadok iskolázási hagyományaival, vagy pedig a cezúra helyett helyesebb lenne a hagyományok folytatásáról beszélni és az oktatásügy terén végbement XVI. századi változásokat egyetlen folyamatként kezelni, melynek hátterében azonban ott állt a reformáció is? Amennyiben pedig lemondunk a reformációnak az újkori iskolázás kialakításában betöltött meghatározó szerepéről, ez esetben nyomon kell követnünk azt is, hogy a reformáció hozott-e változást, és ha igen, ez miben nyilvánult meg az iskolázás - esetünkben az erdélyi iskolaügy - területén? A fent megfogalmazott kérdések régóta foglalkoztatják a magyarországi és a szomszédos területeken folyó egyház- és iskolatörténeti kutatásokat. Ezek eredményeként ma már viszonylag sokat tudunk az igazi városok (civitates) és mezővárosok (oppida) plébániái mellett a XIII. századtól fogva megalakult városi iskolákban folytatott oktatómunkáról, a tanítók felkészültségéről, a tananyag fokozatos átalakulásáról.1 Megújulóban van és máris sok új forrásanyaggal gazdagította ismereteinket a nagy hagyományokra visszatekintő, az egyes protestáns és katolikus iskolák történetére irányuló kutatómunka.2 Ezek eredményeinek tükrében immár sokkal árnyaltabban látjuk a XVI. századi iskolázás történetét, de az említett kutatások arra is figyelmeztetnek, hogy a fentebb megfogalmazott kérdések megnyugtató tisztázásához sokkal gazdagabb forrásbázisra és a művelődés- valamint iskola- történeten túlmutató társadalomtörténeti szempontok fokozottabb érvényesítésére van szükség. Az erdélyi reformáció és iskolaügy összefüggéseinek bonyolult szövevénye felfejtéséhez egyetlen problémakör: a külföldi egyetemjárás és a hazai iskolázás összefüggéseinek bemutatásával szeretnék hozzájárulni. Vizsgálódásaim kiindulópontja az erdélyi fiatalok egyetemjárására vonatkozó adatgyűjtés volt. Magyarország területén a középkor folyamán nem működött egyetem. Nagy Lajos (1342-1382), Zsigmond (1387-1437) valamint Mátyás király (1459-1490) egyetemalapítási kísérletei eredménytelenek voltak.3 Következésképpen a tanulni vágyó fiatalok arra kényszerültek, hogy Nyugat- és Közép-Európa főiskoláin folytassák tanulmányaikat. Ezt tették az erdélyi középkori értelmiség legjobbjai is. A XII. század utolsó harmadától a XVI. század végéig közel négyezer erdélyi diák külföldi tanulmányaira vonatkozóan rendelkezünk adatokkal. Ez a szám azonban nem egyenletesen oszlik el e négy évszádad évei között. Kezdetben, a XII. és XIII. században még csak elvétve találkozunk erdélyi származású tanulóval az európai egyetemeken, a XVI. század hetvenes éveitől viszont már folyamatossá vált a jelenlétük, és az újonnan beiratkozok száma esztendőről esztendőre 423
