Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
szentmártoni prédikátort 1614-ben Dobos Jánosnak, a mezőörsit 1637-ben Keresztény Mihálynak hívták.11 míg 1649-ben Nyúlon licenciatus működött, Berkes Máté személyében.12 Az adatokat még sorolhatnánk, de talán ennyi is rávilágít a tanúnévsorok egyháztörténeti forrásértékére! A testálók hitelezői és adósai között egyaránt előfordulnak egyházi személyek, közöttük a káptalan tagjai is: ez utóbbiak közül Nagyfalvy Gergely, Posgay Mátyás és Csákány János nevével találkoztunk többek között. De ott van az adósok között pl. - nem is kis összeggel - Himmelreich György szentmártoni apát is.13 Az sem egyedi eset, ha a testáló valamely egyházi személy részére kisebb-nagyobb hagyományt tesz. Ezek különböző jellegűek és értékűek lehettek. Hogy csak két szélsőséges példát említsünk: 1614-ben valaki Balásfy Tamás boszniai püspöknek egy vánkost hagy, míg 1626-ban Samaijay János halászi prédikátornak 100 aranyat testál a győri Mészáros András deák.14 Néha a hagyományt meg is indokolják: így pl. 1616-ban Altabak prépostnak, mint gyóntatójának hagy valaki egy aranyat, míg 1646-ban Kéri Istvánnak azért testálnak ugyanennyit, mert ő szép intésekkel bátorította a testálót.15 Az egyháztörténeti adatok közül a legnagyobb számban kegyes hagyományokkal találkozhatunk; ezrével fordulnak elő a különböző templomok, szerzetesrendek, kongregációk, egyházi épületek javára tett adományok, melyeknek összesítése nagyban segítheti a korszak helyi egyház- történetének megismerését. A teljes anyag elemzésére itt nincs lehetőségünk: itt és most 2 rövidebb időszakot nézzünk meg közelebbről! A vizsgált időszakunk első fél évszázadából fennmaradt mintegy 530 végrendeletben 383 egyháztörténeti adalékkal találkoztunk, melyek közül 272 volt győri egyházi intézménnyel kapcsolatos. Közülük 114 hagyományt a győri Boldogasszony-templom - a káptalan temploma - kapott, ami a földesúri fennhatósággal függ össze (meg kell jegyeznünk: ez nem volt a megerősítés feltétele - a káptalannak, mint földesúrnak külön hagyományozott majd’ mindenki e célból16). Népszerűségben őket a ferencesek követik: 77 hagyományt tettek javukra ez időszakban! Ez azért figyelemreméltó, mert ők 1614-ben telepedtek le újra a városban; működésük első 6 évében már 8 hagyományt kapnak, utána pedig mindig többet.17 25 hagyomány szól a győri püspöknek, azonban többnyire mint földesúrnak, a Szigetben kertet bíró testálóktól, mivel Győr-Sziget a püspök birtoka volt. Jelentős a jezsuiták javára tett 22 hagyomány is, mivel ők 1626-ban telepednek le a városban, a legkorábbi hagyományt pedig 1634 végén kapják - ekkor kezdik templomukat építeni, a hagyományok általában ezzel kapcsolatosak. A többi hagyomány a Győrött működő kongregációk, valamint az ekkortájt épülő ispita között oszlik meg. A hagyományok összegéről csak annyit: a leggyakrabban 1-2 ft, néha ennél is kevesebb, míg a legnagyobbat Beccaria Virgil győri főbíró teszi a jezsuita templom építésére: 1500 rénes forintot hagy! Összehasonlításképpen a XVIII. század közepéről választottunk ki egy kb. 2 évtizedes időszakot. Összevetve a XVII. század első felével, a különbség óriási! A kegyes hagyományok aránya kb. háromszorosára nő: Majd’ minden forrásunkban található 2-3, de nem ritka az ötnél több hagyomány sem! A megoszlás arányaira nézve itt csak néhány észrevételt tehetünk:- háttérbe szorul a Boldogasszony-templom (vö.: Győr 1743-tól ismét szabad királyi város);- a változatlanul népszerű ferencesek és jezsuiták mellett az 1697-ben letelepülő kármeliták említése is gyakori;19- új templomok kezdik meg működésüket: így a Magyar és a Német Ispita, Újvárosban már 3 templom is működik - száz évvel korábban még egy sem - és népszerű az 1720-as években felépülő Kálvária is - ezek mind részesülnek a hagyományokból;20- felértékelődik a templomokban, kápolnákban való temetkezés jelentősége - nem ritkán e célból tesznek egyesek az átlagosnál lényegesen nagyobb összegű hagyományokat;21- végül: e korszakra az előzőnél lényegesen nagyobb szerepet kapnak a kongregációk, az egyéni vallásosság megnyilvánulásai, és ez híven tükröződik a hagyományokban is. Röviden utalnunk kell arra is: forrásainkban vidéki egyházakra vonatkozó adatok is szép számmal fordulnak elő! Ezek egy kisebb része vidéki testálóink rendelései között található: közülük főként a győri káptalan jobbágyközségeinek - így pl. Nyúl, Patona, Vámos, Vis, Püski, Védeny - lakói emelhetők ki, de mások is előfordulnak, köztük protestánsok is. De nem számít ritkaságnak az sem, ha győri testálók vidéki egyházakra hagyományoznak. Ezeknek három fő csoportja különül el: 408
