Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
de a török államigazgatási rendszer nem tudta szervesen behálózni az egész hódoltsági területet. A törököktől is és a régi nemesi vármegyétől is sok szempontból független volt a "parasztvármegye". Főleg az alföldi nagy falvak, (mezővárosok) szervezték meg belső rendjüket, és egymással karöltve elég erősek voltak ahhoz is, hogy pénzzel, fegyverrel, ésszel, megvesztegetéssel megvédjék magukat a török és a magyar fosztogató katonáktól, csavargóktól. Itt az ország nyugati részén elsősorban a kurialisták falvaiban akadunk az 1600-as évek közepén az önkormányzat kiépítésének nyomaira. A templomatya, a céhmester, a kurátor a községi élet minden más területére kiterjedő hatáskört kapott. Sopron környékén a nemesi (kuriális) községeket vezető céhmestereket (aeditui) a nagyobb tekintély kedvéért hadnagynak (locumtenens) nevezték. A zűrzavaros időkben nagy megnyugvást jelentett az, hogy az egyén a közösség védőszárnya alatt érezhette magát. 1642-ben Mezőőrs községből (Győr m.) a törökök egy harmadnapos gyermekágyas asszonyt raboltak el. A község lakói csak nagy költséggel és utánjárással tudták elérni, hogy a családjához visszatérhessen. Ugyancsak 1642-ben Mezőőrs filiális községéből (Mindszentpuszta) egy árva leányt raboltak el. A falu 4 Ft és 50 dénár ajándékkal érte el, hogy az illetőt ne vigyék tovább a konstantinápolyi rabszolgapiacra. Békésebb időkben a török földesúr arra törekedett, hogy falujában az emberek békében éljenek, el ne szökjenek, dolgozzanak. Tapasztalatból tudták, hogy a közösségek életében mindig jelentkező feszültségeket leginkább a lelkipásztorok tudják időben észlelni, és nekik van kellő tekintélyük arra, hogy azokat ellenőrzésük alatt tudják tartani. A török földesúr megkövetelte a község papjától, hogy garázda elemeket büntetéspénz kirovásával fékezze meg. Csak egy példa: 7669-ben Achmed Olay Bég Simontornya török ura 14 pontban adta utasításait, amelyek annyira belevésődtek a köztudatba, hogy a török uralom után is hatottak. 1/ "Eskütt Ember Istenfélő légyen." 2/ "az Innep-törést, Lopást, Szitkozódást, Paráznaságot, aki elköveti, az Pellengérben tétessék... és aztán üssenek hatot a Farán." 12/ "Ha az Asszonyok egy mást..., szidalmazzák, rutittyák... a Pellengérben megverettessenek."9 Az egyházasfalui plébániának külön könyve volt a büntetéspénzek nyilvántartására. Major Miklós bíró elfelejtett éjjeliőröket kijelölni. Ezért 3 forint büntetéspénzt fizetett. Nagyobb összegű büntetéspénz rendszerint a templom pénztárába került. Kisebb összegeket a szegények kapták. Csak a váratlanul, mást helyettesítő éjjeliőr kaphatta meg a büntetéspénzt, hogy azt "megidgya". Garázda legények, kikapós férjek "bika-pénz" címén akár 40 forintot is fizethettek. Nyilvános helyen elhangzott káromkodásért, kocsmai verekedésért fizetni kellett, mégpedig vonakodás nélkül, különben a büntetés összege nagyon megemelkedett. A "mons pietatis" intézményének fogalmáról, történetéről szóló dolgozatom végén - összegzésként - a zsoltáros szavai jutnak eszembe: Csak az Úr nevében tudom átugrani a falakat. Ezeket a falakat az önző ember építi maga köré, csak a maga számára és olyan magasra, hogy onnan kilátni nem lehet. Ezek a falak betonnál ridegebbek, könyörtelenebbek, ezek az elembertelenedésnek kiáltó jelei. JEGYZETEK 1. SÍK Sándor: Zsoltáros könyv, 250. Budapest, Szent István Társulat, 1923. 2. Bibliai szimbólumok. 200 biblische Symbole. Paulus Verlag, Stuttgart. 3. AUGUSTINUS S.: Liber l.de Sermone Domini in monte, (nov. 1. officium) 4. R.W. SOUTHERN: A nyugati társadalom és az egyház a középkorban. Gondolat, Budapest, 1987. 277. 5. A Katolikus Egyház története. MARX Ignác-BILKEI Ferenc. Székesfehérvár, 1932. 321. DIÓS István: A szentek élete. Budapest, 1984. 106. 6. Dictionarium latino-hungaricum. Francisco PÁPAI PÁRIZ. Pozsony, 1801. 669. 7. Henri PIRENNE: A középkori gazdaság és társadalom története. Gondolat, 1983. 191. 8. VARGA Imre: A győri székesegyházi Főesperesség cgyházlátogatási jegyzókönyvei 1698-ból. "Arrabona" Győr. 1971. VARGA Imre-REICHARDT Gyula: A győri székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1748. KÉZIRAT. 35 falu adatai. 9. VÁRNAGY Antal: Magyar keresztények a török alatt. Vigilia, 1976. 522. KISS István: Simontornya krónikája. 1938. Achmed bég levélét Somorja község levéltárában őrzik. 398
