Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
BENDA KÁLMÁN A REFORMÁCIÓ ÉS A VALLÁSSZABADSÁG ESZMÉJE A tolerancia, a vallási szabadság története az emberi szabadságjogokért folytatott hosszú évszázados küzdelemnek egy fejezete. A középkori római egyház nem ismerte a toleranciát. Nemcsak a pogányok, a nem keresztények elleni magatartásában látjuk ezt, hanem még sokkal erősebben az eretnekek elleni viselkedésében. Utóbbiakat istenkáromlónak tekintette, a kereszténység ellenségeinek, akik halált érdemelnek. A XVI. században a reformáció ezt a középkori intoleranciát örökölte. Hosszan sorolhatnánk az idézeteket és a példákat, hogy a reformáció vezéralakjai, Luther és Kálvin maguk is a más vallásúakkal szembeni türelmetlenséget képviselték. Néhány irodalmi példát ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem. Jacob Schorr, a zweibrückeni német fejedelemség kancellárja 1534-ben egy munkájában azt írta, hogy az uralkodónak kötelessége alattvalóiról valláskülönbség nélkül gondoskodni. A strassburgi evangélikus főlelkész, Wolfgang Cupido megtámadta őt, mondván, hogy a különféle felekezetek számára a vallásszabadság engedélyezése a kereszténység teljes romlásához vezetne. Henry Julien hugenotta prédikátor, akinek XIV. Lajos korában menekülnie kellett Franciaországból - tehát saját bőrén tapasztalhatta, mit jelent az intolerancia - egyik munkájában azt hangsúlyozta, hogy a református egyháznak joga van erőszakkal is fellépni a más vallásúak ellen, és őket, ha kell, kényszeríteni az "igaz vallás" útjára. Hadd idézzem végül Théodor Béze, a magyarul Béza Tivadarnak mondott reformátor kijelentését, hogy a vallásszabadság az ördög találmánya, amely a pestisjárványhoz hasonlóan tönkreteszi a keresztény országokat. Akár a katolikus, akár a protestáns egyházakra gondolunk, a XVI. században a tolerancia mindannyiuk számára a vallási közömbösséggel volt egyértelmű, ezért voltak ellene minden módon a vallási türelemnek. A lelkiismereti szabadságot ebben az időben csak az elnyomott kis egyházak képviselték az európai fejlődésben: az újrakeresztelők (anabaptisták) és az antitrinitáriusok, akik saját érdekükben is, mint kisebbségi felekezetek a teljes vallásszabadság gondolatáig jutottak el; náluk lényegében már a hitbeli tolerancia eszméje is megjelenik. A teológiainak nevezhető tolerancia lehetősége az egyházi irodalomban a protestánsoknál a XVII. század közepén jelentkezik először, a katolikus egyházban jó fél évszázaddal később. E teológiai toleranciával foglalkozó munkák azonban filozófiai jellegűek. Hogy csak egyet említsek, Locke híres tanulmánya, mely a vallásszabadság eszméjét fejtegeti, szintén teológiai-filozófiai munka, mely bibliai idézetek alapján elméletileg bizonyítja, hogy a Szentírás nem ellensége a toleranciának. A többi, már a korai felvilágosodás jegyében jelentkező tanulmánynak ugyanez a jellege. Hozzátehetjük, a gyakorlati politikai életre, az emberek együttélésére e munkák csak közvetve hatottak, és nem is rögtön, hanem csak jóval később. A népek élete nem mindig a teológusok és a filozófusok elképzelései szerint alakult. Azáltal, hogy a XVI. században a kereszténység két, majd három részre szakadt, az együttélést valamilyen formában rendezni kellett. Megállapíthatjuk, hogy a teológusok tiltakozása ellenére a tolerancia a politikai élet színterén jelent meg először. Nevezzük ezt politikai toleranciának. E politikai tolerancia az, mely országonként más-más időben, a XVI. század végétől rákényszeríti az uralkodókat, illetve egyes uralkodókat bizonyos vallási türelem bevezetésére. Számomra érthetetlen, hogy a történészek ezzel a kérdéssel kevéssé foglalkoznak. Több kötet jelent meg csak az elmúlt évtizedekben is, melyek a vallási toleranciáról szólnak. Köztük legismertebb és legátfogóbb, legmodernebb szempontú Joseph Leder jezsuita munkája, amely "A tolerancia története a XVI. században" címet viseli. A politikai tolerancia kérdése elő sem került a kétkötetes összeállításban, a szerző csak a teológiai tanokat vizsgálja. Heinrich Lutznak, a bécsi egyetem professzorának szerkesztésében jelent meg 1977-ben egy rendkívül hasznos és fontos összefoglaló munka: "A tolerancia és a vallásszabadság történetéhez" címen. Ez számos tanulmányt közöl, de köztük egyik sem foglalkozik a politikai toleranciával. 29
