Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
kincstartókra bízta, hanem a rendeket kérte fel, hogy a pénz kezelésével bízzanak meg valakit.64 Ez meg is történt, a legilletékesebb személy, Somi Józsa temesi ispán és az Alsó részek főkapitánya kapta meg. A király ugyan ebből is kölcsönvett 4000 ft-ot, de Somi ki tudta kényszeríteni, hogy a király a kincstartója által megfizesse az adósságot.65 Ettől függetlenül 10 000 ft-ot hagyott Tűz a királynak is, és elengedte annak a 3500 ft-os összegnek a megfizetését, amelyet Kinizsi Pál által adott a királynak. II. Ulászló azonban a püspöki hagyatékokat fejőstehénnek tekintette, és a néhai püspök által örökmisékre hagyott összegekből is "kölcsönvett" legalább 2479 ft-ot.66 A Tuz-ügy nem egyedülálló. Több példát is lehetne idézni. Bakócz Tamás prímás pl. ugyan 40 000 ft-ot hagyott a végvárakra,67 II. Lajos azonban a végrendeleti végrehajtó, Szatmári György beleegyezésével lefoglaltatta a teljes hagyatékot, sőt az arany-ezüstneműket is elkótyavetyélték. Utóda, az említett Szatmári, hasonlóan járt. Ő ugyan állítólag 60 000 ft-ot hagyott az államra, hagyatékát mégis lefoglalták.69 Ezek hatalmas összegek. Feltűnő, hogy annak ellenére, hogy a főpapok ilyen szédületes értékben hagyományoztak a kincstárra, az állam jóval többre tartott igényt. Werbőczy pl. egy kéziratos röpiratában követelte Emuszt Zsigmond pécsi püspök^ Thurzó Zsigmond váradi püspök és Beriszló Bertalan vránai perjel hagyatékának elszámoltatását.70 Ezekkel a kérdésekkel az országgyűlések is foglalkoztak.71 A főpapok tehát a bárókhoz képest jóval hatalmasabb pénzvagyonnal rendelkeztek, és noha igen nagy összegeket hagytak az ország szükségletére, a kincstár a maradékból is el tudta érni részesedését. Ennek alapján ez a hatalmas vagyon, talán többségében is, az ország javát szolgálta, igaz, csak részben tulajdonosa szándéka szerint. A királyok azonban nem csupán a főpapi hagyatékok részbeni elkobzásával csapolták le az egyház bevételeit, hanem adóztatással is, noha a papság általában adómentesnek számított.72 Ez már Mátyás alatt megkezdődött. Vitéz prímás összeesküvésének egyik oka az volt, hogy a király - igaz, Roverella pápai legátus hozzájárulásával - megadóztatta a püspököket és a papságot.75 A lekéri apát pl. 20 ft-ot fizetett.74 Tudunk ilyen adóról 1482-ben is.75 A Jagelló-korban a török veszély növekedésével sűrűsbödnek az adatok. Az 1518. évi bácsi országgyűlés 19. cikkelye azon egyháziakat, akik nem voltak bandérium állításra kötelezve, adóztatta meg, jövedelmük 10%-ára.76 Belgrád eleste után az 1521. évi országgyűlés új adórendszert kívánt bevezetni: így a bor, az állatok, a kereskedők, iparosok, malmok, halászok után is fizettettek.77 A 28. te a fizetést a szerzetesekre is kiterjesztette. Azoknak a papoknak, akik nem tartanak bandériumokat, és állataik sincsenek, arany és ezüstneműjük és készpénzvagyonuk egy tizedét kellett a 11. te. alapján fizetniük.78 Igaz, néhány hónap múlva a király felmenti a pálosokat az alamizsnából vagy kétkezi munkájukkal szerzett vagyonuk adója alól. 9 Szatmári prímás a következő év májusában metropo- litai hatalmából utasítja (az egri egyházmegyéhez tartozó) Zemplén megyei papságot, hogy az állatok és ingóságuk után fizessék ki az adót.80 Az egyházi felsőbbség tehát az ország érdekeit szem előtt tartva elfogadta a törvényt. Mohács előtt aztán a pápai nuncius és Szálkái prímás hozzájárulásával szédületes mennyiségben gyűjtötték össze a nemesfémből készült egyházi kegytárgyakat.81 Végeredményben tehát az egyházi vagyon a végveszély idejében az ország javára lett fordítva, ami természetesen nem jelenti azt, hogy egy részét a beszedők ne sikkasszák el.82 Azt is meg kell említeni, hogy a király időnként nem töltötte be a püspökségeket, maga szedte bevételeit.83 E mellett igen jelentős terhet rótt az egyházra a hadkötelezettség. Ez három módon érvényesült. Azok a főpapok, akiknek birtokaik a török határ közelében feküdtek, természetesen rákényszerültek ezek megvédésére. Másodszor a többi birtokoshoz hasonlóan személyesen is kellett katonáskodniuk. Erre igen sok adat maradt. A veszélyeztetett területek főpapjai részt vettek a hadsereg irányításában. Hédervári egri püspök pl. Mátyás uralkodása elején a Giskra csehei ellen irányuló sereg egyik parancsnoka volt. 1461-ben Várdai kalocsai érsek Újlaki macsói bánnal együtt rendeli el a török elleni mozgósítást.84 Bátori Miklós váci püspök 1477-ben két csatalovat akar magának szerezni, mert hadbavonul a királlyal.85 A példákat lehetne szaporítani, még csak annyit, hogy 1526-ban az alsópapságot is mozgósították.86 Mindezeknél fontosabb a harmadik mód: az egyházi bandériumok szerepe, amelyek - mint láttuk - egy létszámban is jelentős hadsereget alkottak.87 Csakhogy itt majdnem hozzátettem a feltételes módot, a "volnát". Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az egyházi rend kiállította-e a tőle megkövetelt sereget. A szakirodalomból is közismert, hogy Bakócz Tamás egri püspök korában 22
