Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IV. Egyházi életünk, történelem
Míg Kolumbusszal első útján nem volt pap, Bobadillával, az új kormányzóval 1500-ban 3 ferences pap utazott. Utódjával, Nicolas de Ovandóval 17 ferences jött 1502-ben Hispaniolába. 1. Ők 1505-ben megalapították az első ferencesrendi provinciát Amerikában. 1508-ban V. Ferdi- nánd felkérte a Guadalajarai főkáptalant, térítse meg az amerikai szárazföld lakóit. Ezért kineveztek egy főbiztost, aki Amerikába ment a térítő munka koordinálására. Itt, az azték birodalom helyén akartak egy keresztény birodalmat létrehozni. Eközben 1524-ben az extremadurai ferences provincia 12 tagja utazott ide. Elmondhatjuk, hogy a ferencesek kezdték el Dél-Amerika térítését, amit később kiterjesztettek egész Amerikára. 2. Dominikánusok: 1530-ban jött létre az első rendi provincia Santo Domingóban, 1532-ben Új-Spanyolországban is kolostori közösséget tartottak fenn. Vikar iátusokat is hoztak létre 2-4 taggal. 3. Ágoston-rendi remeték: 1532-ben Új-Spanyolországba jöttek, onnan délre húzódtak Lima, Trujillo, El-Cuzcoban alapítottak konventeket. Egy konventben: kb. 4-en dolgoztak (Brazíliába nem mentek). 4. Mercedariusok. Orden de la Merced, Ordo Beatae Mariae de Mércédé Redemptionis Captivorum. Megalakult: Barcelonában (1218-ban, a mórok elfogta keresztények kiszabadítására). Mercedá- rius volt Olmedo, Cortez mellett. Kolumbusz második útján 1493-ban érkezett Amerikába. Terjeszkedésük Új-Spanyolország, Guatemala, 1936-tól a Ciudad de los Reyes-ben volt. 5. A Jeromos-rendiek: Jeromos-rendi remete kongregációnak a spanyol félszigeten komoly szerepe volt. A spanyol és portugál udvarokban a királyok gyóntatói voltak. Kontemplativ rend. E rend tagja volt laikusként Pané is, aki 1493-ban Kolumbusszal Amerikába ment. Ximenez de Cisneros kardinális megbízásából foglalkoztak az encomienda rendszer kérdésével. A szigetek gyarmatosainak befolyására ajánlották az encomienda rendszer megtartását azzal, hogy az az őslakosok kereszténnyé tételének eszköze. Amerikában sok rendtagjuk püspök lett. A jezsuiták nyugati (amerikai) térhódítására a következő adatok a jellemzőek: Florida (1566), Peru (1568), Mexico (1572), Paraguay (1585). Érdeklődésük tehát az új kontinens déli felére tolódott el. A Consejo de Indias a jezsuitákat csak 1566-ban vette fel a kiutazásra engedélyezettek listájára. II. Fülöp 20 jezsuitát küldött tengerentúlra. Francisco de Botja generális 8 szerzetest küldött. Megkezdték működésüket 1572-ben Mexicóban; 1598-ban Bogotá-ban. Működésük: az iskola- és oktatásügy volt. A világi hatóságok igényelték munkájukat a spanyolok és kreolok körében. Mojo-területen: 1684/93-ig 6 redukciót létesítettek. 1690-ben a guarani népek között dolgoztak. 1691-ben a chiquitók közt is. 1692-94 közt 4 redukciót alapítottak. Majd az abiponok- nál: 1749-től P. M. Dobritzhoffer és 1743-tól a mocobiknál P. Florian Paucke térített. A jezsuita térítőmunka menetrendjére jellemző módszer: 1. Missziók alapítása, a spanyolok és indiánok közti béke közvetítése. 2. Redukciók kialakítása (igehirdetés a paraguayi redukciók mintájára). 3. A missziós munka hanyatlása, 1767-es jezsuita kiűzés után. Északról délre menet öt missziós zóna alakult ki: 1. 1735-től Vilelánál, Saltatól délre. 2. 1711-től Lulenél, S. Miguel del Tucuman környékén. 3. 1749-től abiponoknál, Martin Dobritzhofferrel. 4. 1743-tól a mocobiknál, P. Flórián Pauckeval. 5. 1740-től a Pampásban, Buenos Airestől Dél-Nyugatra: Taluhet, Puelche, Tehuelche-nél. Említsük meg fontos tényként, hogy Paraguay felfedezője: Juan de Solis 1516-ban. Majd őt követte Sebastian Caboto, és ők azt bizonyítják, hogy Paraguay megközelítésének 3 behatolási pontja volt: Peru és Chile mellett a Rio de la Plata-torkolata is. 1536-ban Asuncion megalapítása, majd 1540-ben Domingó de Irala kormányzó bevezette az encomienda rendszert. A hittérítésben elsők voltak a ferencesek és mercedáriusok. 1540 körül a ferencesek már megjelentek. Solanus és Bolanus vándormissziós utakon jártak itt (miként Magyarországon). 266
