Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IV. Egyházi életünk, történelem
Még egy tévedést szeretnék javítani, amelyik több szerzőnél felbukkan, de csak egy idézettel szemléltetek: "Az eretnekségek közül csak az unitárius (ariánus) vallásnak kedvezett a török, mert ebben bizonyos közeledést látott a mohamedánizmushoz. így az unitáriusok lassan befészkelték magukat Baranyában és Pécs környékén, sőt maga Pécs is unitárius volt 1630 óta, 1686-ig." Eltekintve a kronológiai pontatlanságtól, a megállapítás helytelen. A török által meghódított területek egy központilag jól megszervezett világbirodalomnak váltak szerves részévé, amelynek legfőbb mozgató rugója és célja a hódítás volt. Minden mást alárendelt ennek a célnak, az egyházakkal szembeni magatartást is. Szükség volt termelő parasztságra, helybentartásuk egyik eszköze a viszonylag szabad vallási gyakorlat. A pasák lelkészeket csábítanak a hódoltság területére, rendtartásokat adnak ki egyházközségek számára, működésük biztosítására. Nem tűrik a felekezetközi súrlódásokat, a többség mellé téve le a garast. Törvény volt az egyházi épületek építésével vagy javításával kapcsolatban, hogy jelentős összegeket szedtek be a keresztényektől, de ha azok be tudták fizetni, békességben hagyták őket. Az viszont igaz, hogy a központi hatalmat különböző tisztségviselők képviselték a hódoltságban. Ezeknek rokon- vagy ellenszenve alapján (amit gyakran döntött el az illető pénztárcája) egyik vagy másik felekezetre nézve kedvezőbb döntést hoztak, de ezeknek semmi köze nem volt az eszmei alapokhoz. Mindezt egyszerű statisztikával is lehet igazolni. Ha valóban vallási rokonszenv vitte győzelemre az unitárizmust Baranyában, miért nem következett be ez a többi hódoltsági területeken?12 Végül szeretnék néhány részletproblémát is felvetni a legtovább virágzó hódoltsági misszióval, Baranyával kapcsolatban. Kanyaró Ferenc állítja, hogy Basilius István 1570-ben Szegedről indítja térítő útjukra Jászberényi Györgyöt és Alvinci Györgyöt, több fiatal társukkal együtt, Baranya felé. Az újabb adatok azonban megkérdőjelezik ezt. Nagy Barna elemző vizsgálatának eredményeként megtudtuk, hogy az unitárius hittérítők felbukkanása 1569. április 22-e előtt már megtörtént. Bornemissza Péter megemlíti, hogy Alvinczi járt nála, mikor Dél-Baranya felé utazott. Több szerző ezt a látogatást Semptével kapcsolja egybe, ami 1572 utánra vallana. Csakhogy ez lehetetlen, mert akkor már rég Pécs környékén tevékenykedett tragikus haláláig. A látogatás így 1569-re tehető Zólyomban, a Balassiak birtokán meghúzódó Bornemisszánál mehetett végbe, és innen egyenes volt az út dél felé Nagymarosra, Székesfehérvárra, majd Pécsre. Az első ismert veszprémi református prédikátor, Batsay István 1570. március 21-én keltezi levelét, amelyben az északdunántúli unitárius egyház- községek megszervezését jelenti a vidék földesurának. Az viszont kétségtelen, hogy Válaszúd György 1571/72 között érkezett társaival Pécsre, a Baranyában már kialakult unitárius egyházközségek megsegítésére. Igazat kell adjunk Esze Tamásnak - jóllehet indokait nem sorolja fel -, hogy két irányból nyomul be az unitárius vallás Baranyába: Először északról, amikor Tolnán és Laskón vitáznak a helvéthitűekkel és megnyerik Pécset központnak. Másodszor keletről (Szeged, Bács, Küllőd) megérkezik Válaszutiék csapata, hitvitát tartva Küllődön, és kiszélesítik a misszió területét.13 Nem tudjuk azonban elfogadni Esze Tamás nézetét az erdélyi és Pécs környéki unitáriusok további kapcsolatáról. Ő ugyanis azt állítja, hogy a következetes baranyai non adorántizmus (Krisztus nem-imádásának hittétele) elszakította az erdélyi gyökerektől a dunántúliakat. Sokkal bizonyíthatóbb Kathona Géza álláspontja: A baranyai unitárizmus szellemi tekintetében mindvégig az erdélyi hitsorsok egyházi életének a függvénye maradt. 1632-től baranyai küldöttjárás emléke maradt fenn Kolozsváron. 1652-ben Barovius János és Ajtai János erdélyi unitárius lelkészek látogatják végig a baranyai unitáriusokat. 1654-ben a kolozsvári iskolától Pécsre látogat Szárazajtai Balázs lelkész két kisebb tanulóval és "post perlustratos Barovianas scholas" tér vissza Erdélybe, egy év múlva. Barovius Sámuel 1575. szeptember 1-jén hazautazik Baranyába, további sorsáról nem tudunk, 1676. július 26-án Ádámosi Gergely unitárius lelkésszel Baranyába megy, viszont később a tordai eklézsia lelkészeként hal meg. Lehet hogy a nagy üldözések idején és azok elől tér vissza Erdélybe.14 Érdekes és a korabeli unitárius kapcsolatokra jellemző adat, hogy Andreas Wissowati, jeles lengyel antitrinitárius lelkész 1663-ban, amikor egyházának felszámolása megkezdődött, magyarul kezd tanulni, hogy Baranyába mehessen lelkésznek.15 Az eddigiek során többször történt utalás a pécsi unitárius iskolára. A Pécsi Disputa jegyző257
