Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
KUBINYI ANDRÁS AZ EGYHÁZ SZEREPE AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN ÉS A HONVÉDELEMBEN A KÖZÉPKOR VÉGÉN "E királyság főpapjai lelki ügyekben a vallás elöljárói és igazgatói, világi ügyekben azonban ők alkotják a közhatalom alapjának legnagyobb részét",1 írta Mátyás 1465-ben a pápának. Ez a mondat tömören foglalja össze a középkorvégi főpapság szerepét, amely kettős: főpásztori és politikai. Számunkra most a tétel második fele a lényeges. Mátyás jól látta, hogy a királyi hatalom részben a főpapság erején alapszik. Mivel Magyarország királya a konstanzi zsinat atyáinak jóváhagyására támaszkodva főkegyúri jogot igényelt magának az országban, és ezt az esetek többségében ténylegesen gyakorolni is tudta,2 a püspökök, sőt a javadalmas papság egy része is, a koronától függtek, így általában a királyt támogatták. Bár a Szentszék befolyását az uralkodó nem tudta, és általában nem is akarta teljesen kiküszöbölni,3 a király és a papság időnként ellentétei sem változtattak ezen. A Szentszék azonban többnyire - tekintettel a török veszélyre - maga is szükségesnek tartotta a magyar király támogatását, nem egyszer még a magyar egyháziak rovására is.4 Az egyháznak jelentős politikai súlya volt, amit vagyonának köszönhetett. Az egyházi birtok arányát sajnos nem tudjuk pontosan meghatározni, az azonban így is nyilvánvaló, hogy az nem volt olyan nagy, hogy indokolná befolyását. Bizonyos képet nyújt erről a váruradalmak aránya. A középkorban a vár jelentette a hatalmat, és az uradalmak is vártartományokba voltak szervezve.5 Mind Mátyás trónralépésekor, mind Mohács idején az országban kereken 360 vár volt, ezeknek egy tizede volt egyházi kézen, míg a világi bárók a várak közel felét birtokolták.6 (Az egyházi várak kb. 3/4-e, az összes 7,5%-a volt valamely püspökség birtokában.) Valószínű ugyan, hogy az egyházi uradalmak jövedelmezőbbek voltak a világiaknál. Az ország 138 városa és jelentősebb mezővárosa közül ugyanis 24 (17,4%) az egyházhoz tartozott, míg 51 (37%) világi tulajdonban volt. A többi királyi vagy királynéi birtoknak számított.7 Bár ez növelte az egyházak földesúri bevételeit, még mindig nem érte el a bárókéit. Az egyház vagyonát azonban csak másodlagosan szolgáltatta a földbirtok. Ő rendelkezett ugyanis a tizeddel, amelyet hol saját tizedszedő hálózattal gyűjtött be, hol - egyre gyakrabban - bérbe adott. így a világi földesuraknál nagyobb arányú pénzbevételhez juthatott.8 A főpap bevételeinek pedig a többsége a tizedből származott.9 A magyarországi püspökségek jövedelmét a horvátországiak nélkül kb. 200 000 ft-ra lehet becsülni,10 ami igen magas összeg. A tizedjövedelmekre tekintettel az egyház katonai kötelezettségét nem a telekkatonasági kulcs, tehát jobbágyai száma alapján, hanem előre meghatározott létszámban volt köteles teljesíteni. Az egyházi birtokosok az 1498: 20. t. c. értelmében 7000 lovast voltak kötelesek kiállítani, közülük 4100-at a püspökök.11 Ez már jelentős haderő, amelyet belpolitikailag is számításba kellett venni. "Ami mindenkit illet, azt mindenki által el kell ismertetni" - tartotta a középkori jog,12 és így vagyona - és katonasága - alapján az egyházi rend igényt tarthatott a beleegyezési jog gyakorlatára, véleményét ki kellett kérni. Politikailag az egyházi rendet a főpapság képviselte, 3 a hatalom gyakorlásában pedig a királyi tanácsi tagságon keresztül vett részt. A főpapság szerepe a tanácsban nem a XV. században kezdődött,14 és a középkor végéig fenn is maradt. A királyi tanács elnevezésének szinonimája volt a "praelati et barones".15 Ami pontosan utal a tanácsban hangadó két rétegre: a főpapságra és a világi nagyurakra. A magyar püspöki kar ekkor a két egyháztartomány érsekeiből és 12 megyéspüspökből állt - beleértve a szerémi és boszniai egyházmegyék főpásztorait -,16 A horvátországi kis egyházmegyék püspökei közül olykor feltüntetik a királyi oklevelek méltóságsorai a tinnini, zenggi és modrusi püspököket is,17 de a királyi tanácsban csak a tinnini és modrusi főpapok mutathatók ki ténylegesen, így őket is figyelembe kell vennünk. Korszakunknak nagy részében a tinnini (Knin) egyházmegye élén született magyar főpapokat találunk.18 Sajnos, csak elvétve maradtak fenn listák a királyi tanács ülésein résztvevőkről (1458-1526 közöttről 72 jegyzéket ismerek), ezek azonban mégis következtetni engednek arra, hogy a 16 megyésfőpászto19
