Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IV. Egyházi életünk, történelem
Ennek előzménye a Congregatio de Propaganda Fide 1622-ben történt létrehozása. 1624-ben a Szentszék a szendrői püspökséget egyesítette a hajdani belgárdi püspökséggel. Élére 1625-ben Rengj ics Albert szendrői ferences püspököt állította, és kinevezte a hódoltsági magyar területek apostoli vikáriusává és missziós püspökké. 1632-ben Massarecchi Péter antivári érsek és egyúttal belgrádi püspök végigjárta a hódoltsági területeket. Pécsre Nagyboldogasszony ünnepén érkezett, ahol nagy hívősereg és sok török fogadta. A kb. 500 katolikusból sokat részesített a bérmálás szentségében.6 Újabb apostoli látogatásra 1649-ben került sor, amikor Pozsegai Ibrisimovich Marinus belgrádi ferences püspök járta végig a pécsi egyházmegye területét. Pécsre nem juthatott el. Működésével később foglalkozunk. Utóda a szintén ferences Benlich Mátyás volt. ő 1664-ben bérmált Pécs városában és környékén. A városban 614 hívőt, a környéken fekvő falvakban 860-at.7 2. A boszniai, majd a ladiszlaita ferences rendtartomány tagjainak missziós pasztorációja Pécs városában Míg a különböző ferences missziós püspökök ritkán juthattak Pécsre és Baranya egyéb helységeibe, a boszniai rendtartomány atyái - mint régtől fogva török alattvalók - rendszeresen felkeresték Pécs városát és főleg Baranya megye déli községeit, ahogyan erről a Pécsett 1612-ben letelepedett jezsuita atyák Rómába küldött jelentéseiből és egyéb leveleiből értesülünk. A pécsi ferences misszióról Zrínyi Miklós 1664-es híres januári hadjáratával kapcsolatban is találunk értékes utalást. Január 26-án Zrínyi hadainak sikerült a várost elfoglalnia, a várat azonban - ahová a törökök a város kincseinek jelentős részét el tudták vinni - nem. Az ostromról szóló egykorú följegyzésben többek közt ez olvasható: "Penig hogy a jezsuiták és a barátok arra mertek felelni, hogy a várban négy milliót érő gazdagság és tízezer lélek szorult."8 A megjegyzés azt bizonyítja, hogy a jezsuitákon kívül ekkor már a ferencesek is állandó lakói voltak a városnak, hiszen jól ismerték a lakosság anyagi viszonyait. A ferencesek pécsi működésének és állandó jellegű ott-tartózkodásának a legtragikusabb, de egyúttal a legszebb bizonyítéka is, hogy az egyik atyát, Mátyás pásztort, 1676-ban a törökök karóba húzták. "P. Mathias pastor fuit vivus impalatus", úja a Historia Domus. A pastor szóból számos történész azt a következtetést vonja le, hogy Pécsett ekkor már volt pasztorátus, ami egyet jelent a missziósházzal.9 A városban ekkor működő ferencesek a legnagyobb valószínűség szerint ekkor már nem a boszniai provinciához tartoztak, hanem az 1661-ben Zágráb központtal létesült ladiszlaita, Szent Lászlóról nevezett rendtartomány tagjai voltak. Ezt látszik igazolni a várost visszafoglaló Kari Johann Thüngen őrnagynak 1687-ben kiállított, adománylevele, amelyben a ladiszlaita tartomány tagjainak megengedi, hogy két török mecset s a hozzájuk tartozó terület közül választhatnak. Az egyikről, amelyik a városfalon belül, a szigeti kapu közelében állt, a ferencesek azt állították, hogy kezdettől fogva az ő templomuk volt. Ezt aztán meg is kapták, mégpedig azzal az indoklással, hogy ők nemcsak a lefolyt utóbbi háborús idők alatt, hanem a török megszállás egész idején a városban és a környékén működtek. Thüngen adományozását 1689. április 4-én Lipót császár jóváhagyta. Az okmány szintén hangsúlyozza, hogy az adományozásra méltók a ferencesek, mert nemcsak sok veszély közepette hirdették a hitet, szolgálták ki a szentségeket, hanem közülük sokan a legkegyetlenebb halált is vállalták.10 3. A ferences apostolkodás Baranya egyéb helységeiben Lipót császár előbb említett okiratában Pécsen kívül Siklós és Verőcze helyeket is azon a címen adta át a ladiszlaita rendtartománynak, hogy a török időkben ők voltak a hit fenntartói. A császári oklevél egyúttal arra is bizonyíték, hogy Pécsen, Siklóson kívül Baranya számos helységében a ferencesek voltak a katolikusok lelki gondozói. Boros Gyevi László "A pécsi egyházmegye horvátjai a XVII. század végéig" című tanulmányában kb. 30 olyan helységet sorol 252
