Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
ORTODOX IKONOGRÁFIA SZÁMÁRA SZOKATLAN TÍPUSOK ALKALMAZÁSA A. Ortodox ikonográfia következetes helyettesítése más orthodox kompozíciókkal Jézus Salvator mundiként történő ábrázolása - az Isten Anyja a gyermekkel-alapképeken is — tulajdonképpen régi bizánci típus barokk hatásra történő felújítása. Áz Utolsó vacsora-típust a korai bizánci ikonográfia ismerte ugyan, de helyette szívesebben alkalmazta az Apostolok áldozásá-t. A magyarországi ikonfalak majd felén látható a nyugati típusú Utolsó vacsora-kompozíció, melyben architekturális díszleteket (drapéria, csillár, kézmosóedény) és a vacsora kellékeit festették meg. Számos más ritkán alkalmazott bizánci típust újítottak fel barokk hatásra: Mária és Erzsébet találkozása (tíz ikonfalon), Ábrahám áldozata (tíz ikonfalon), Krisztus és a szamariai asszony (közel tíz ikonfalon), Menekülés Egyiptomba (négy falon), Utolsó ítélet, Jákob álma, Csoda Choneaban (egy-egy falon). B. Ortodox ikonográfia számára idegen típusok Az idegen típusok egy része olyan nagy gyakorisággal fordul elő; hogy ezek állandósultaknak tekinthetők. A bizánci művészet nem jelenítette meg az Atya-Istent. Ábrázolása a posztbizánci művészetben terjedt el. Ahazai ikonfalak közel egyharmadán jelenítették meg az Atya-Istent az Újszövetségi Szentháromság-kompozícióban felhőkön trónolva, háromszög formájú dicsfénnyel övezve, áldást osztó kézzel és a világmindenséget szimbolizáló gömbbel. Mellette Krisztus hosszú szárú kereszttel látható, fölöttük lebeg a Szentlélek galambként. Minden bizonnyal a hazai Mária-kultusz hatására vált gyakorivá a magyarországi ikonfalakon a Mária megkoronázása-kompozíció: Mária felhőkön áll vagy térdel, feje fölött koronát tart az Atya-Isten és Krisztus, közöttük a Szentlélek. Ezt a kompozíciót nem alkalmazták a bizánci művészetben, de nem találjuk más ortodox népek művészetében sem, elsősorban a magyarországi anyagban fordul elő (Csobánka, Eger, Grábóc, Hódmezővásárhely, Ráckeve, Székesfehérvár, Szentendre Örömhírvétel-templom). A keleti kereszténység a Krisztus körülmetélése eseményre a Krisztus bemutatása a templom- ban-kompozícióval emlékezett. Krisztus első vérontását, mint a keresztség előképét talán protestáns hatásra számos ikonfalon (Baja, Budakalász, Budapest, Dunaföldvár, Eger, Miskolc, Szeged) barokk megfogalmazásmódban megfestették. Az ortodox művészet a Húsvétot a Krisztus pokolraszállása kompozícióval ünnepelte. A XVIII. századi huszonöt ikonfal közül tizenkettőn ábrázolták nyugati mintakép (kőtáblák, katonák, zászlós bot) után a Krisztus föltámadása-jelenetet. A magyarországi ikonfalakon elhelyeztek olyan nyugati ikonográfiájú kompozíciókat is, melyek nem ismétlődnek, csupán egy alkalommal fordulnak elő. Krisztus szenvedéstörténetét az ortodox művészet nem ábrázolta, a nyugati katolicizmus azonban az egész középkor folyamán szívesen alkalmazta. Megjelenik a ciklus, tizenkét táblán a bajai ikonosztázionon, egyes eseményei pedig különálló táblákon láthatók Krisztus életének más eseményeivel együtt: Jézus a getsemani kertben, Jézus a vízen jár, Jézus és a vének, Krisztus megjelenik az apostoloknak, Jézus megkísértése, Királyok imádása. Egyes táblákon megfestettek ószövetségi eseményeket: Mózes átveszi a kőtáblát, Melkizedek áldozata, Judit és Holofernesz, Izsák megáldja Jákobot és más jeleneteket is: Zakariás örömhírvétele, Szent István megkövezése, Mennyei Jeruzsálem. A csobánkai képfalon serleggel a kezében megjelenik a keleti egyház által nem tisztelt Szent Borbála is. Néhány kompozíció a barokk stílus népszerű kompozíciójaként került rá az ikonfalakra: Mária az Élet forrása (Baja, Szentendre Örömhírvétel-templom), az Ószövetség szimbóluma, az Újszövetség szimbóluma (Baja), Isten szeme kompozíció (szinte minden ikonfal alsó egységének tetejét díszíti, de táblákon is megfestették (Eger, Miskolc Mihály arkangyal-táblán), Immaculata (Szeged). A XVIII. századi magyarországi barokk ikonosztázionokat megérintő nyugati ikonográfiái hatások és az ezekhez természetszerűleg kapcsolódó megfogalmazásbéli hatások következtében az egyes kompozíciók elveszítették ikonszerűségüket, a szereplők ortodox spiritualitásukat. 225
