Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
Rev. BÉKÉS GÉZA POGÁNY LÁZADÁSOK MAGYARORSZÁGON (Vagy a bizánci szertartásúak felkelései, s egyben küzdelem az idegen befolyás ellen?) VOLTAK-E POGÁNY LÁZADÁSOK MAGYARORSZÁGON? Eddigi tudásunk és forrásaink szerint: igen. Régi egyháztörténelem-íróink könyvei és előadásai nyomán bizonyosnak látszik. Ezeket, már a krónikákat és legendákat is, több száz éven át latin szertartású papjaink írták. Nyomukat követve a világi magyar történetírók is tájékoztatták a közvéleményt "a kereszténység elleni pogány lázadásokról", ezek közé sorolták Koppány, az erdélyi Gyulák, Tonuzóba, Vazul fia Levente, a Vata-család sőt a Budai-Nagy Antal-féle felkelést is. Mi tehát úgy tanultuk, s abban a tudatban élünk, hogy a magyarságot Szent István király térítette meg a pogányságból a keresztény hitre, részben tanításával és példájával, részben a Gizella révén hazánkba bejutott német-cseh papokkal, majd a bencésekkel. így természetesnek, egyszerűnek tűnt fel nekünk, hogy minden ’’pogány” lázadást le kellett a központi hatalomnak vernie, hogy győztes legyen Krisztus vallása. De ennek az egyszerű képnek meg kell rendülnie mibennünk, ha a kort és a forrásokat mélyebben vizsgáljuk. Az utóbbi 70 évben történelemtudományunk nagyot fejlődött. Meglepő eredményeket is hoztak a kutatások. Elég utalnom a kettős honfoglalás kutatásának új eredményeire, őstörténetünk új vonásainak megtalálására. így beigazolódhat az a hipotézis is, amelyet e tanulmányban megalapozni igyekszem. Tudatában vagyok annak, hogy a lassan, megfontolva haladók előtt még idegen, meglepő, merész állításnak tűnik: Egyáltalán nem voltak lázadások a pogány vallás visszaállításáért: Hanem voltak a bizánci szertartásúaknak küzdelmei időnként - megmaradásukért -, az "óhit" életlehetőségeinek korlátozásai ellen. És a hagyomány szerint jogos felkeléseknek leverését célzó nyers erőszak indokolására kellett "pogány" címkével ellátni ezeket. Meg kellett szépíteni a főleg politikai indíttatású, sokszor nemmagyar érdekeket szolgáló emlékeket. A krónika és legendaíró, sokszor nemmagyar papok érthető elfogultsággal a szent első király személyét kiemelve a kereszténység kezdeteit teljesen neki tulajdonították, előtte és ellene csakis a pogányságot tudták elgondolni. Csak az utóbbi évtizedekben Hóman-Szekfű, Moravcsik Gyula és mások nyomán merte megírni Gutheil Jenő veszprémi kanonok a Vigíliában a Magyar kereszténység kezdeteiről írt cikkében1 azt, hogy mennyire csak a koronát tette fel Szent István a térítés művére. A legrégibb krónikák és legendák nem beszélnek pogány indíttatású lázadásokról, de minél későbbi átírásokat nézünk, annál pogányabbak lesznek honfoglalás kori és Árpád kori őseink. (Pl. Hartvik-legenda.2) Sajnos IV. Kun László királyunk a székesfehérvári királyi levéltárat és könyvtárat felégette. Amint később Csák Péter a veszprémi könyvtárat, mérhetetlen kárára történetírásunknak. A külföldi krónikák és annalesek írói csak hallomásból vagy idegenek elbeszéléseiből merítve a "vad" magyarokat csakis pogányoknak vélték mindaddig, amíg uralkodó-családunk szövetséget nem létesített a németekkel. S azután pedig szerintük az mind pogány lehetett, aki a szent, velük szövetséges királlyal szembeszállt. Mi viszont - főleg korunkban - komplex módon tekintjük a magyarság vándorlási múltját a bizánci birodalom határvidékein, a honfoglaló magyarság és a Szent István előtti magyarság bizánci politikai és vallási kapcsolatait, tehát mi nem válaszolhatunk Karácsonyi János szónoki kérdésére úgy, mint ő: Mi közük a görögöknek a magyarok megtéréséhez? - semmi - mondja ő!3 Még Timkó Imre könyvével sem értünk egyet, aki szerint "I. András legyőzte a pogány Vata lázadását."4 Tudjuk, hogy ez a tanulmány nem kelt korunkban viszályt a szertartások között, hiszen ma a görögszertartás országos megbecsülésnek örvend, és sehol nem nyomják el. Azonban a Szent-Ist- váni-kort és főleg az utána következő századokat ismerve tudjuk, hogy a keleti egyházszakadás müyen ellenérzéseket keltett, kritikusabb szemmel értékeljük az ún. pogány minősítést. Akkori - nyugati - szemlélet szerint az igaz vallás csak a római, a latin szertartás. "Christianus" - csakis a latin szertartás jelzője. És ha krónikáink és legendáink kifejezéseit úgy értelmezzük: "christiánus 205
