Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
a jászok a királyi körhöz közelebb eső területeken telepedtek meg és alakítottak ki kapcsolatokat az itt élő magyarsággal, együttesen magyarázzák, hogy miért térhettek meg előbb a jászok, mint a kunok, miért maradhattak meg katolikus hiten a reformáció viharai közepette..."9 Úgy véljük, az idézett példák is elégségesek annak bizonyítására, hogy az írásos történeti források alapján szinte alig kaphatunk valamiféle képet a jászok megtérésének a folyamatáról. Újabb írásos adatok felbukkanásában pedig nem reménykedhetünk. Meglévő forrásainkat szinte csupán a régészeti feltárások eredményei alapján bővíthetjük, mégpedig mind a jászok egykori hazájára, Alániára, mind a történeti Magyarországra vonatkozóan. Az elmúlt évtized régészeti kutatásai, egybevetve azokat az ismert történeti adatokkal, olyan új eredményeket hoztak, amelyek alapján joggal kísérelhetjük meg a jászok megtérésére vonatkozóan egy, a korábbinál árnyaltabb kép felvázolását. Napjainkra elsősorban Kuznecov, V. A. kutatásai alapján minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a jászok között a keresztény térítés már Magyarországra költözésük előtt több évszázados hagyományra tekintett vissza. A keresztény térítés már a Kr. u. IV. században jelentős sikereket ért el Örményországban és Grúziában, később a VI. század folyamán a Kaukázus fekete-tengeri partvidékén, valamint Abháziában és Zíkiában. Ez utóbbi területek már közvetlenül szomszédosak voltak Alániával. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy abban a kazár birodalomban, amely az alánokkal szövetséges viszonyban volt, egyes vidékek teljesen keresztény befolyás alatt állottak, így pl. a Krím félsziget keleti része, az ún. krími egyházmegye. Kuznecov ennek alapján azt feltételezte, hogy az alánok-jászok már a Kr. u. V. században megismerkedtek a keresztény tanokkal. Egyházi intézmény meglétére vonatkozóan az első adat azonban csak 668-ból való. Ekkor Nyugat-Alániában már működött egy monostor, amelynek élén egy Gergely (Grigorij) nevű szerzetes állott. Alánia területén a VIII-IX. századtól egyre több régészeti jelenség utal a kereszténység terjedésére, közöttük elsősorban a különböző keresztábrázolások. Azonban a X. századot megelőző időszaktól egyetlen keresztény építészeti emlék maradványait sem sikerült eddig felkutatni. A X. században Alánia helyzete jelentősen megváltozott, ugyanis egyre inkább függetlenné vált a hanyatló kazár birodalomtól. Ezt a lehetőséget Bizánc azonnal kihasználta. A bizánci térítés eredményeképpen a X. században létrehozták az önálló alán érsekséget, majd pedig a főegyházkerületet, amely a bizánci patriarkátus alá tartozott. Az alánok tömeges keresztény hitre térítése Nyikolaj Misztik (Misztikus Miklós) első pátriárkasága idején, 901-907 között ment végbe, s a X. század végén már az alán kereszténység erős és kiterjedt szervezettel bírt, amelynek központja a Kubány felső folyásánál lokalizálható. Az alán érsekség meglétére a későbbi időkből, 910-925, 995-998, 1022, 1030-1038, 1143-1180,1186-1203 és 1222-1240-ből vannak adataink. A főegyházkerület egészen a XIII. századi mongol hódításig fönnállott, s névlegesen még azt követően is.10 Mindezek alapján teljesen érthető, hogy a Keletre utazó szerzetesek a mongol hódítást közvetlenül megelőzően, majd azt követően is az alánokról, azaz a jászokról, mint keresztényekről emlékeztek meg. Pl. Julianus első útjáról készült jelentésében, 1237-ben többek között ezeket írta: "Itt elérkeztek az Alániának nevezett földre, ahol keresztények és pogányok vegyesen laknak... A keresztet olyan nagy tiszteletben tartják, hogy a szegények - akár odavalók, akár idegenek -, akik nem tudnak magukkal kíséretet vinni, bármilyen keresztet lobogós kopjájukra tűznek és felemelve hordják, mindenkor bátran járhatnak keresztények és pogányok között egyaránt."11 Benedictus Polonus 10 évvel később készült jelentésében az alánokat (jászokat) keresztényeknek mondta.12 Rubruk Willelmus 1255-ben két alkalommal is említette a jászokat. Az Alániában élőkről jegyezte fel a következőket, amidőn Szartach uluszában tartózkodott: "Tőlünk délre hatalmas hegyek tornyosultak (a Kaukázus. S. L.), ezeknek a pusztaság felé ereszkedő lejtőin laknak a cserkeszek, valamint az alánok, azaz jászok, akik keresztények, és mind a mai napig harcolnak a tatárok ellen."13 Amikor pedig Rubruk Csagatáj udvarában tartózkodott, egy találkozás kapcsán, ezeket tartotta fontosnak rögzíteni: "Pünkösd előestéjén bizonyos alánok kerestek fel minket, kiket is itt jászoknak mondanak. Ezek görög szertartású keresztények, görög írást használnak, és görög papjaik vannak, 160
