Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
6 köböl gabonát és 6 szekér szénát adjanak a Szent Péter tiszteletére épült helybeli apátságnak.8 A nemzetségi monostorok viszonyait figyelembe véve jogos a föltevés, hogy az alapító Márton ispán alighanem önmaga névnapja Ínyencségekkel teli megölésére gondolt. Ezt könnyen megtehette, mivel Szent Márton napja a szabolcsi zsinat szerint a megtartandó ünnepek sorába tartozott. Az ilyen egyéni törekvés azonban eltörpülhetett a hatalmas birtokállománnyal rendelkező egyházi intézmények általános gyakorlata mellett. A társadalmi változásokkal összhangban a XIII. századi hospes-privilégiumokban új néven hasonló terményadó bukkant fel.9 Az új elnevezést hitelesen először Verőce 1234. évi kiváltságlevele örökítette meg. Ebben Kálmán herceg biztosította hospeseit, hogy minden élelemadótól (victualia) mentesek, kivéve attól, amit évente egyszer pro munere kell fizetniük.10 A magyarországi latinságban régóta ismert szó jelentése, használata a XIII. században bővült.11 A munus, főként többes számú alakja, a munera, olyan naturális járadékot jelölt, amely a XIII. század második felében egyre szélesebb körben terjedt el, s 1264-től kezdve ugyanúgy egyházi ünnepekhez kapcsolódott, mint az eddig tárgyalt ünnepi adományok. A latin szónak ajándék volt a magyar megfelelője.12 Az ünnep és az adózás összefonódása ezúttal is az egyházi birtokon ment végbe, vagy legalábbis az itteni gyakorlat adta hozzá a mintát. A verőcei kiváltságlevél megfogalmazása, hogy ajándék gyanánt évente egy napon (una die) kell élelmet adni, bizonyossá teszi, a járadék nem kötődött meghatározott naphoz, ünnephez.13 A berényi királyi hospesek évi egyszeri adózásának időpontját még 1264-ben sem rögzítették.14 Ellenben a csúti premontrei prépostság helybeli hospesei 1264. évi kiváltságuk szerint Karácsonykor és Húsvétkor úgy fizették a munerát, miként a föld urainak (sicut dominis terre) szokták.15 Az általános megfogalmazás a járadék széles körű elterjedtségére utalt. Egy kódexbeli feljegyzés 1290 táján az esztergomi székeskáptalan 11 falujának ajándékadási kötelezettségét rögzítette. 6 A sajátos járadék nem korlátozódott a királyi és az egyházi birtokra, fizetését másutt is megkövetelték. Ákos nembeli Detre 1273-ban szabta meg, hogy Kövi falu hospesei Karácsonykor ajándék gyanánt (pro muneribus) közösen egy fertő értékű marhát (pecudem pascualem), egy - három csöbör (tina) űrtartalmú - hordó (vas) sört, telkenként (mansio) pedig két-két kenyeret és egy-egy tyúkot adjanak neki.17 Lőrinte nembeli Lőrinte 1275-ben a Veszprém megyei Bogdán hospessza- badságot élvező lakóitól kívánt munerát.18 A Nógrád megyei terjéni hospesek 1279. évi kiváltságuk szerint évente négy ünnepen adtak ajándékot a világi földesúmak.19 A XIII. század végétől a munera a bérleti szerződésekben is megjelent, a tulajdonos alkalmanként a föld, majd később a malom és a szőlő esetében is igényt tartott rá. Az esztergomi őrkanonok 1274-ben javadalombirtokát, a Nógrád megyei Berény földet, pénzért adta bérbe a szomszédos Jenő falu német hospeseinek. Amikor 1282-ben újabb szerződést kötött velük, a módosított bérleti díjon (pénz, viasz) felül már ajándékot is kívánt tőlük. A bérlők Húsvét, Pünkösd és Kisasszonynap alkalmával in signum muneris egyformán egy kövér bárányt és hat jó sajtot adtak neki.20 A pilisi ciszterci apát 1295-ben Békafalu földjéért a szomszédos Szentendre lakóitól bérleti díjat és évi háromszori adományt (trés presentations) kapott.21 A földesuraság még akkor is érvényesítette sajátos jogát, amikor nem jobbágyokkal, hanem földesurakkal szerződött. Amikor a garamszent- benedeki apát 1314-ben pénzért bérbe adta taszári földjét a szomszédos Malonyán falu földesurának, kikötötte, hogy a földet használó malonyáni népek minden telek (mansio seu curia) után ajándék gyanánt (pro munere) egy tyúkot és két kalácsot (torta) adjanak Szent Mihálykor a monostornak.22 Az esztergomi káptalan 1329-ben Garam melletti malmát cenzus és munera ellenében adta bérbe gyarmati jobbágyának. Karácsony előtti héten egy jó sertést, Karácsonykor és Mindenszentek napján 4-4 kappant és két-két molnárkalácsot (tortas molendinares), Húsvétkor pedig egy jó bárányt, 4 sajtot, 20 tojást és két molnárkalácsot kapott a káptalan.23 A sajátos járadék olykor a soltészt is terhelte. A Trencsén megyei Várna és Kraszna királyi birtokok betelepítését 1362-ben vállaló zsolnai polgár a bérleti díjjal együtt Karácsony, Szent György és Szent Mihály napján ajándékkal is tartozott.24 Bár a földesurak már a XIII. század végén arra törekedtek, hogy a vidéki (extraneus) szőlőbirtokos hospesek és mások a bortermeléstől idegen naturális járadékot is fizessenek, a szőlő esetében a XTV. század első felében teijedt el a munera. Az évente egyszer 150
