Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
méltóságot viselő kanonok. Nem a "concanonici nostri", hanem az "in Christo filii, fratres capituli ecclesie nostre" megnevezést használja.24 Mások által kiadott oklevelekben is felbukkan természetesen. III. András 1293-ban - s ez egyben az első előfordulás is - "Dei gracia episcopus Scepusiensis"-nek nevezi.25 Lodomér esztergomi érsek 1297-ben "venerabilis pater Jacobus Dei gracia vicarius episcopus noster"-ként említi, amikor arról számol be, hogy a pozsonyi ferencesek új templomát a király, az érsekek és a püspökök jelenlétében Jakab szentelte fel.26 Káptalanja "tisztelendő atyánk és urunk, Jakab szepesi püspök" titulussal illeti27 a korábban használt "discretus vir, magister Jacobus, prepositus ecclesie nostre" helyett.28 Országhatáron kívül is említik egyszer mint szepesi püspököt, tudniillik a zwettli évkönyvekben, 1295-ben, és arról számolnak be, hogy egyik kápolnájuknak búcsút engedélyezett.29 Egy esetben pápai parancslevél szól hozzá, 1297-ben, de VIII. Bonifác szepesi prépostként kéri fel egyházigazgatási ügy kivizsgálására.30 A XIV. századi krónikakompozíció is püspökként emlékezik meg róla, aki személyére szólóan kapta ezt a méltóságot, s aki a Vencelhez csatlakozó főpapok között résztvett a koronázáson, és a budai minoriták Szent János evangélistáról nevezett egyházában nyugszik - királya, III. András és a kalocsai érsek, János mellett.31 Hogyan értékeljük a prépostság történetének ezt az epizódját? Források híján csak feltételezhetjük, hogy a pápai udvar tudtán kívüli vagy szándékával ellenkező püspökségalapítási kezdeményezésről lehetett szó, amely az Árpád-ház kihalta utáni trónviszály idején - melynek során a magyar főpapság a pápával is szembehelyezkedett - elhalt. Nem így az igény és az elképzelés! I. Lajos 1347-1348-ban VI. Kelemenhez fordult, s a lelkigondozásban mutatkozó hiányokra, a székesegyháztól való nagy távolságra és a pogányok lakta vidékek szomszédosságára hivatkozva kérte, hogy a széles jogkörű prépostságot emelje püspökségi rangra. A pápa meg is bízta a garamszentbenedeki és visegrádi apátokat, valamint a pécsi püspököt, hogy vizsgálják ki a körülményeket, ám az ügy ennél tovább nem jutott.32 1402-ben IX. Bonifác pápa elé terjesztették kérésüket a szepesi prépost, a plébánosok és a káptalan. Hivatkoztak arra, hogy a szepesi Szent Márton egyház valaha székesegyház volt, s az apostoli szék privilégiuma és külön engedélye alapján emberemlékezet óta a püspöknek fenntartott ügyekben és joghatósággal intézkedhetett a mindenkori szepesi prépost mind a mai napig. Ám egy óriási tűzvész miatt a templomtoronnyal együtt összes kiváltságleveleik és jogbiztosító instrumentumaik odavesztek. A pápa ezután engedélyezte, hogy a prépost és káptalanja a hivatkozott püspöki ügyekben eljárjanak.33 A továbbiakban ez a IX. Bonifáctól származó privilégium lehetett az, amelyre hivatkoznak az apostoli székben utódai, s amelyre utalva 1459-ben a magyarországi viszonyokat személyesen is ismerő II. Pius meghatározta és pontosan körülírta azokat a jogokat, amelyeket a mindenkori szepesi prépost gyakorolhat, és az ügyeket, amelyekben eljárhat.34 1472-ben IV. Sixtus engedélyezte a püspöki ornátus viselését, ezzel egészítve ki elődei kiváltság-adományait.35 E két pápai oklevél alapján erősíttette meg azután kiváltságait a prépostság 1515-ben X. Leóval,36 aki ezt megelőzően a II. Piustól nyert jogokat 1513-ban Tamás esztergomi érsek közbenjárására visszavonta.37 Végezetül megállapíthatjuk, hogy a szepesi prépost és káptalan lényegében Jakab püspök működésétől, igazolhatóan pedig a XV. század elejétől gyakorolta a következő jogokat: minden évben nagy csütörtökön, a mise előtt, a templom nagykapujában az ott összegyűlteknek ünnepélyesen, és minden nap, amikor ez szükséges, maga a prépost vagy vikáriusa a püspöknek fenntartott esetekben a feloldozás auctoritas-í\al élhetett; káptalanja, klérusa és mindkét nemhez tartozó népei felett a "plena iurisdictio ordinaria in spiritualibus et temporalibus" birtokában rendelkezhetett, bérmálhatott, feloldozhatott, papot állíthatott és letehetett, vizitálhatott, irányíthatott, vizsgálhatott és kiátkozhatott, gyakorolhatta az egyházi cenzúrát, átokkal sújthatott és ezt feloldhatta, helyi zsinatot hívhatott össze. Ezen jogait pedig 1472-től teljes püspöki ornátusban, tehát aranyhímzésű szalaggal ellátott, gyöngyökkel és drágakövekkel ékesített mitrával a fején, pásztorbottal a kezében és más főpapi jelvényekkel ellátva, s ezeket szabadon viselve gyakorolhatta a szepesi Szent Márton hegyen épült egyházában és a megyében lévő, joghatósága alá tartozó templomokban. 146
