Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - I. Árpád-kor

6. GERÉZD1 R.: Századok 76 (1942) 340.

7. BALICS L.: A Római Katholikus Egyház Története Magyarországban. II. Budapest, 1888. 429.

8. Az általunk tárgyalt négy levél mindegyike a stílusa miatti másolatban maradt fenn. Kettőt Petrus de Vinea leveleskönyvébe Írtak be. BÓNIS Gy.: Petrus de Vrnea leveleskönyve Magyarországon. Fii. Közi. 4 (1958) 1-26, 173-193. különösen 191. és 193.

9. MALYUSZ E.: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 55.; KOLLÁNYI F.: Esztergomi kanonokok 1000-1900. Esztergom, 1900. 22.

10. KARÁCSONYI J.: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kun Lászió király idejéről. Századok 44 (1910) 1-24. A leveleket a IV. Miklós pápa oklevelei után kutató LANGLOIS fedezte fel a párizsi Archives Nationales-ban egy lajstromozatlan borítékban, melynek felirata szerint "érdekesek stylusuk miatt" (uo. 1). A jelek szerint az Országos Levéltárban még nincs fotómásolatuk. Az idézetek uo. 4, 5, 9.

11. Mon. Str. II. 422-23.

12. Mon. Str. II. 423-25.

13. THEINER, A.: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia I. Romae, 1859. 374.

14. GERICS J.: a 3. sz. jegyzetben id. mű 310-311.

15. Hogy Lodomér honnan ismerte a Proteus mesét, máig vitás. BÉKEFI R. nyomán TÁRNÁI A.: "A magyar nyelvet írni kezdik" Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Budapest, 1984. 59. Vergíliusra gyanakszik, de a szövegegyezés teljes hiánya miatt magunk inkább Horatiusra gondoltunk: Horatius magyarországi utóéletének kérdéséhez. MKSz. 106 (1990) 1-13. 12. Újabb megfontolásunk azonban az, ho,;y - mivel a ”quodam rugoso velatum cortice granum" teljes hexameter nem lehet más, mint idézet - a mese ismeretének forrását valamelyik középkori latin Trója-regényben kell keresnünk, amit azonban fellelnünk eddig nem sikerült. Erre mutatnának a "quid sibi vellet fuisse nullisque nodis potuisse teneri Proteum fabulosum" és a "mutantem vultus vanas in figuras" töredékes hexametereket mutató részek is. Trója-regényre vallana egy másik Lodomér levélnek az idézete a Carmina Burana 101, 18., a híres "Pergama flere volo"-ból: "Rumor de veteri faciet ventura timeri " Mon. Str. II. 185. A kérdés mindenesetre további vizsgálatot igényel.

16. A toposz másik változatát is Horatius nyomán alkalmazta a középkor: STOHLMANN, L: Anonymi Historia Troyana Daretis Frigii. Untersuchungen und kritische Ausgabe. (Beihefte zum "Mittellateinischen Jahrbuch" 1.), Wuppertal-Ratingen-Düsseldorf, 1968. 331. Atoposzt a Trója-regényt író Albertus Stadensis és Hugo von Trimberg is alkalmazta.

17. MADZSAR I.: Régi magyarországi Horatius-idézetek. EPhK 64 (1940) 294-295. Az átala jelzett Iuvenalis-idézet azonban (attrite frontis« IUV. 14, 242), korántsem az antik auctortól, hanem a Bibliából (Ez. 3,7), vagy az erre a bibliai helyre építő Szent Bemát magyarázatokból származik (az alább idézendő kiadás 395, 409, 457). A MADZSAR által idézett sorból Horatius-reminiszcenciát mutattunk ki (MKSz 106 (1990) 12.), de az általa feltételezett Livius idézetet eddig nem sikerült azonosítanunk.

18. OVID., Heroides V, 103. Ugyanennek a Hősnő-levélnek az ismeretére vallana a "rugosus cortex” ismerete is (28. sor), bár az a hexameteres szövegben szerepel, tehát közvetítéssel juthatott Lodomérhoz.

19. VIZKELETY A.: Példaképalkotás és argumentáció a középkori Szent István prédikációkban. In: Szent István és kora. Szerk.: GLATZ F.-KARDOS J. Budapest, 1988. 180-184. különösen 181.

20. HORVÁTH J.: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Budapest, 1954. 34 s köv. Alliteráció: prodigiosus proderet Proteus; hendiadyoin: mutabilitatis mobilitas; szójáték: non tam sancti- quam antimonialis stb. Az egyházatyák közül Augustinus, Hieronymus hatása feltehető.

21. Sancti BERNARDI Opera vol. III. Tractatus et opuscula. Edd.: J. LECLERCQ - H. M. ROCHAIS. Romae. 1963. 396.

22. PISZTER L: Szent Bemát clairvaux-i apát élete és művei. II. Budapest, 1899. 171-214; R. W. CARLYLE-A. J. CARLYLE: A history of Mediaevel Political Theory in the West. IV. Edinburgh-London, 1922.333-335. VIII. Bonifác pápa "Unam sanctam" bullája: C. MIRBT, Quellen zur Geschichte des Papsttums und des römischen Katholizismus. 6. Aufl., hg. von K. ALAND. I. Tübingen, 1967. 458-460 (746. sz.).

23. persuasitio ... stilo: id. kiadás 6.; blandis ... precibus, per litteras quam efficaces tam dulces: uo. 7.

143