Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
virágozhat tavasz a messzi dombokon emlékeimben füst pusztulás és korom hallom most is vonul az éjféli menet költők próféták nők öregek gyermekek. Egy ilyen rövid bevezetőhöz képest túl sokat beszélek versekről és illetlenség akár ennyit is idézni? De Csányi László épp ebben a lapban magyarázta meg (1970/2. sz.) nagyon szépen, hogy „kezdetben volt a vers. Phémiosz csak azután jelent meg, mintegy vállalva a közvetítő szerepét [...].” Phémiosz, talán nem kell külön mondani, az Új Forrásban Szilágyi Ákos volt. A fiatal magyar kritika kritikája című írásával, ami az 1974. évi 1. számban jelent meg, a lap költő-ideológusa, megint valami újat és ígéreteset kezdett az Új Forrásban: a nemzedék maga-meghatározásának kísérletét. Szilágyi elvi-ideológiai vizsgálódásait nyomban gyakorlati és organizációs szinten folytatta Berkes Erzsébet, s az ifjúság tényleges élethelyzetére konkretizálta Csapiár Vilmos találóan indulatos levele; később a nemzedék más önmeghatározó írásai következtek. A kísérlet máig folytatódik, mert a nagy visszhangot keltett nemzet-vita mélyén - meggyőződésem - még mindig a „pártfogók nélküP’-nemzedék maga-meghatározása bonyolódik és tévelyeg, országos távlatokban s jelentőséggel immár. No de ne zavarjuk értéktelen személyes meggyőződéssel a történet menetét, annál kevésbé, mert 1975 megint fontos dátum a lap életében. Külsőleg azért, mert a Magyar írók Szövetsége ekkor tette mérlegre az Új Forrást és irodalomtörténészek-kri- tikusok kiváló gárdája maradéktalan elismeréssel méltatta működését. Ebben az évben jelent meg a lap cigány-száma, melyben Balla András borítólapjától Pete György Füstös képek recenziójáig úgyszólván minden, kép és írás figyelmeztetés és tájékoztatás, fölrázó és sürgető szellemi tett. Még mintha Tóth László hatalmas verse, Az angyal megrontása is egyenesen ide íródott volna Péntek Imre megrendítő tanulmányához a cigány osztályokról. Péntek Imre riportja különben láthatóan egyfajta „iskolát” teremtett a lapban: periférikus ám egész életünkre reávilágító jelenségek elemző lírai leírásait; klasszikus példája ezeknek Deák Attila börtönszociográfiája vagy Kőszeghy Péter Nagyon nehéz emberekbe, de ide sorolnám Varga Csaba Bimbam]át, Sárándi József igazi „kisproletár” szociográfiával felérő regényrészletét, Kör100
