Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben
RAVASZ ÉVA: Az a beszélgetés, amelynek mi most részesei és tanúi voltunk: a szép számú érdeklődő közönség, Vekerdi László nagyon szép méltatása az Új Forrás húsz esztendejéről, az innen kiröppenő alkotókról' azt hiszem érzékletesen bizonyítja számunkra, hogy fontos ez a fórum. Fontos mindannyiunknak. Hadd mondjak egy példát. Krúdy Gyula azt mondta a tízes évek budapesti irodalmi életéről, hogy ez az a város, ahol vannak olyan helyek, amelyek fölött, mondjuk, kocsmacsillag is viríthat, de nem az a fontos, hanem az, hogy ahova olyan emberek járnak, akik sűrűn nyitogatván az ajtót, nem tudnak lefeküdni anélkül, hogy ne beszélnének meg egymással egy verset, egy irodalmi alkotást, vagy valami egyéb szellemi terméket. Én magam azért tartom fontosnak az Új Forrást itt Tatabányán és Komárom megyében, mert olyan fajta szellemi műhely kell hogy legyen, ahol egyre több ember nyitogatja az ajtót, s megvitatják közös dolgaikat. Én úgy gondolom, hogy ezért a lapért érdemes anyagi áldozatokat is hozni. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben is fontos ezt megfogalmazni: a lap léte fontos, támogatandó, és olyasfajta intézkedéseket, szervezeti átalakításokat tervez a kiadó, a Megyei Tanács, amelyek ezt a létet az eddigieknél magasabb színvonalon tudják biztosítani. Ez a magasabb színvonal az esetleges magasabb lapszám, vagy olyan kiadványok, amelyek itt példa értékűként elhangzottak. MONOSTORI IMRE: Még egy mondatot hadd tegyek hozzá, sokkal prózaibb megfogalmazásban. Azt tudniillik, hogy az egész lapnak az eddigi élete nagy reformálásra szorul. Hiába tudjuk magunk mögött a kiváló szerzők sokaságát akkor, hogyha e műhelynek a termékei a piacon nem funkcionálnak. Akkor bizony szomorúak vagyunk, mert hiszen a szellemi befektetés nem térül meg. Szó sincs anyagi megtérülésről természetesen, ezt nagyon jól tudjuk, hogy soha nem lesz rentábilis sem az Új Forrás, se más irodalmi folyóirat. Az a föladat áll előttünk, hogy önálló lábon álljunk meg, önmagunk menedzserei is legyünk. Ez azt jelenti, hogy nagyon komoly munkát kell végeznünk az úgynevezett piac területén, nagyon komoly munkát kell végeznünk az olvasók megnyerése érdekében. Azok a lehetőségek, amelyekre Ravasz Éva célzott, azt jelenthetnék, hogy előbb vagy utóbb, mi szeretnénk remélni, hogy előbb, az Új Forrás havi lappá válik. Én nagyon örülök különben annak, igazán nem poénnak tartogattam a műsor végére, nagyon örülök, hogy az a kérdés most 209
