Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

hellyé, amely a jövőben - mint azt a szerkesztés 1980-as lapterve megfogalmazza - fő feladatának a tehetségek előtti fórumnyitást, a rendszeres jelenlét biztosítását, az észak-dunántúli régió irodalmi, művészeti és más kulturális műhelyeivel való kapcsolat- felvételt és a megyebeli alkotók műhellyé szervezését tűzte ki céljául, mindeme munkájában várhatóan megőrizve fölfedező- és vitakedvét, és az ugyancsak a 79-es esztendőben kezdett munkakapcsolatot a szlovákiai irodalmakkal és a Afévával.

A kéthavivá válás nemcsak a szerkesztés feladatait növelte meg, hanem - mint jeleztük -, az irányítást is bonyolultabbá tette, hiszen az Új Forrás országos lap lett, amelynek működése során az országos és a helyi szempontokat egyaránt szem előtt kell tartania. Az országos és a helyi szerepkör együttes betöltése nem ellentmondásos, hiszen miközben az Új Forrásnak nem a terület, hanem az irodalomszemlélet szempontjai szerint kell majd szer- kesztődnie, figyelnie kell a megyebeli írókra, alkotókra a hely- történésztől a fotóművészen és művészettörténészen át a publicistáig mindazokra, akik valódi értékek létrehozására képesek. Ezzel kapcsolatos, hogy az antológia-korszakban kialakult érték- megőrző szerepnek fokozatosan át kell váltania az értékteremtés szerepkörére, ami az eleven folyóiratjellegből is következik, s együtt jár az antológia-írásformákról a folyóirat-jellegnek inkább megfelelő írásformákra való áttéréssel is.

Az Új Forrás folyóirattá válásával elérkezett a 10 éves előtörténet tárgyilagos megmérésének az ideje is. Az antológia korszak fogyatékosságait elsősorban az okozta, hogy a literátus képesség és az alkotói kvalitás összekeveredett a számokban, a literátus emberek nem tehetségük természetének megfelelően, hanem túlméretezve publikáltak. Egy tárgyilagos, az igazi jó teljesítményeket elismerő visszapillantás segítheti a lapépítkezést, katalizálhatja az alkotói, alkalmi cikkírói közösséggé szervezhető szerzői, olvasói, lapnépszerüsítői bázist.

Mint említettük, a szerkesztés programja az élet-politika-mű- vészet hármasának egységként való tükröztetése; ennek megvalósítása részint terjedelmi okból, de elsősorban az új típusú szerkesztési-gyakorlati járatlanságból, kezdeti nehézségekből következően nem volt maradéktalan. A szerkesztés munkáját általában még a bizonytalanság jellemezte, ami a színvonalbéli egyenetlenségeket, a lapszámok szerkezetének gyakori véletlen- szerűségeit is okozta. (A szélsőségek pozitív pólusa jó színvo