Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

telenül felbukkanó, hozzáférhetetlen, vagy nehezen megvásárolható portéka - s már motorizálódik is a legyintés, kár rá az időt pocsékolni, a helyi gőg és provinciális szellem gőzölög csak benne.

A szigorú kritikus bizonyára ilyesmit is kimutathat az Új Forrásban. Nem az antológiának kellett azonban följavulnia ahhoz, hogy másként vélekedhessem. Szűntével a gátlásnak, amely a külsőséges alapján elzárt a mélyebb bepillantástól, a véleményem megenyhült, sőt megváltozott. Ma már várom az Új Forrást hozó ritka, de megbízható áprilisokat, szeptembereket, decembereket, mert az antológia a magyar periodikák között ritkasági értékeket is közread. Egyvégtében olvastam, majd napokig újra- újra elővettem például a magyar nyelven ez idáig megjelent legjobb tanulmányt Milan Rufusról, erről a nagyszerű szlovák költőről - amint ezt az Új Forrásban megjelent tanulmánnyal szinte egyidőben kiadott válogatott verskötetfordítás beigazolta. Az egyidejűség, a frissesség - egy évente háromszor megjelenő kiadvány esetében külön is figyelemre méltó.

Avagy itt van a Váci-kérdés. Az egyik központi fórum beígérte tisztázását. De csak itt, az Új Forrásban olvashattam egy nagyon szép esszét, amely igaz nem az utolsó érv felsőbbségével, csupán emberien vállalta a szembenézést az eszménnyel, Vácival, és fölvázolta költészete megítélésének társadalmi hátterét is.

Jócsik Lajos gondolataival a környezetvédelem és környezeti erkölcs sürgető fölvetésével ugyancsak az antológia ajándékozott meg. Szintén itt - és egyedül itt - jelent meg mutatvány a múlt év legnagyobb regényeseményéből, Féja Géza Visegrádi esték című művéből. Az író műhelyvallomása és a kiválasztott szemelvény pedig pontosan irányt szabhatott volna a Kossuth-Görgey izgalmaknál megrekedő kritikáknak, megéreztetve, hogy a mondandó az írói szándék ezzel egyenrangúsította pl. Gambelli Klára históriáját, illetve az öreg Görgey napjai ábrázolását is. Alighanem az Új Forrás műhelyszerű közreműködése lehetett az oka annak, hogy - érzésem szerint - megint csak itt jelent meg a könyvről a legalaposabb kritika. A Visegrádi esték Új Forrás-beli lépcsői - a szemelvény, a műhelyvallomás és az elemző kritika közreadása jelzik, hogy a ritka megjelenés és a korlátozott terjedelem is alkalmas egy-egy jelenség körüljárására, vagy feldajkálására. Mint pl. a fiatal művészek helyzetét bemutató, vitára bomló tanulmánysorozat. Később visszatérünk még rá. Most csak azt pél67