Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

az általa képviselt szocialista romantika egyre kevésbé találhatott adekvát helyet, környezetet az Új Forrásban.)

Nyomatékkai kell szólnunk Sárándi mellett a másik két jeles „helyi” költőről: Győri Lászlóról és aBakonyszombathelyen élő -s már életében legendává lett - Pálos Rozitáról. Mindkettőjüket az Új Forrás „nevelte

Győri László Pálos Rozita

föl”, itt publikáltak a legtöbbet, itt jelentették meg életművük jelentős részét. (Győri László éveken át belső munkatársa is az Új Forrásnak.) De meg kell említenünk Sebestyén Lajost, Keresztes Józsefet és a Dorogon élt, élő Kovács Lajost is, akik a maguk sajátos színeit hozták a nagy Új Forrás-egészbe. Akárcsak Faludi Ádám (először Freisinger Ede néven), aki már igen fiatalon állandó szerzője a lapnak.

A folyóirat helyi, megyei, regionális színeit erősítették - végig az első egy-másfél évtized folyamán - a kifejezetten helytörténeti, helyismereti, szociográfiai és képzőművészeti témájú és műfajú írások (illetőleg a műmellékletek, az illusztrációk és a lapzárók), amelyek - láthattuk - mind-mind (és „direkt” módon) a folyóirat „itthoni” beágyazottságát, helyi értékeit és helyi érvényét reprezentálták.

42