Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
tanulmányai továbbgondolásra érdemesek. Ezúttal Grendel Lajos Multikulturalizmus és szegregáció című esszéje hívja fel figyelmünket arra, milyen könnyű bizonyos divatos fogalmakat használni, s mennyire nem illenek hozzánk. A Kortársban élvonalbeli kritikussá váló N. Pál József a Janus-arcú rendszerváltozás című könyvről ír nagyon markáns elemzést. Márkus Béla Páskándi Géza félbemaradt memoárjának bemutatásával kort és embert, világszemléletet és stílust egyaránt kitűnően jellemez. Kovács Lajos Megkésve és felejtésre ítélve címmel a különös sorsú, kettős életet élő (katonadiplomata és sikeres író), Drasche-Lázár Alfréd pályáját idézi. Meglepetés Zsitvay Tibor Teleki Pál haláláról írott visszaemlékezése. Az egykori igazságügy-miniszter emigrációban készült feljegyzéseiben sem tud napirendre térni a mélyen vallásos Teleki Pál öngyilkossága fölött, váltig állítja, hogy a magyar miniszterelnök politikai gyilkosság áldozata lett. Hogy hol marad a szépirodalom? Van egy remek Karátson Endre-novella, hozzá egy szellemes laudáció Kemenes Géfín László tollából, Prágai Tamás regényrészlete, Faludi Ádám kisprózája is élvezetes olvasmány. És persze a versek: Lászlóffy Aladártól Tarbay Edéig. Mennyire tatabányai a lap? A főszerkesztő-irodalomtörténész, könyvtáros és irodalomszervező Monostori Imre révén, aki biztos érzékkel választja el az értékest az értéktelentől, és ad a kezünkbe élvezetes lapot. Osztovits Ágnes (Magyar Nemzet, 1999. febr. 8.) Eljött azután a várva várt 30. évforduló is. Hosszas készülődés után - újabb négy lapszámmal (nem is rosszakkal, azt hiszem) a hátunk mögött - 1999. április 9-én pódiumra lép a szerkesztőség, azaz a műsor lényege szerint mindegyikünknek Jogában áll” két-két vendéget, írótársat megszólaltatnia. (Öt-öt percig.) A köszöntőt Lázár Mózes, a megyei közgyűlés elnöke mondja, az Új Forrás 30 éves szellemiségét Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke méltatja. Lázár Mózes a következőket hangsúlyozza. 312
