Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
valamit, vagy valamelyikünk személyes élménye indukálja az összeállítást.- Én a valósággal foglalkozom - szólal meg mosolyogva Kovács Lajos író nekem ez az itteni sajátos feladatom. Ma nem írnak szociográfiát az emberek, mert nagyon időigényes és általában igényes műfaj is. Nehezebb ilyen anyagokhoz jutni, mint régebben. A történelem vagy a helytörténet felé kanyarodva egyszerűsödik a dolog. Ott találni témát és szerzőt is. Még van a megyében egy-két olyan érték, ami dokumentálásra, feldolgozásra vár. Vannak nagy öregek, akiknek már az apjuk is nagy öregnek számított. Őket kell megkeresni és a feledéstől megmenteni. A valóság tehát inkább a történelem és a helytörténet valóságát jelenti. Ennek ellenpontjaként a mesevilág, pontosabban a gyermekirodalom megjelenítését - ha csak egy villanás erejéig is - fontosnak tartom és feladatomnak érzem.- Nem titok ma már, hogy itt évtizedeken át folyt a hadakozás a helyi és nem helyi szerzők aránya miatt - emlékezik Monostori Imre. - A fenntartók sokáig megkövetelték - ha nem is papíron hogy legalább egyharmad arányban szerepeljenek az itteniek. Tisztesség ne essék szólván, némelykor a dilettánsokat is közölnünk kellett. Nagyon kellemetlen volt, mert ilyenkor kinevettek bennünket az irodalomértők. Most már ilyen nincs, és ez jót tesz a lapnak. Meggyőződésem, hogy ha kiszámolnánk, ez a bizonyos arány meglenne most is, mert Tatabányán s a környékben ugyanúgy élnek tehetségek, mint bárhol máshol, de most nem a kényszerű válogatás a szerkesztői vezérelv. Nem akarom eltúlozni, de tényleg szabadok vagyunk, soha senki nem szól bele a munkánkba. Több évtizedes múltú kapcsolataink vannak, ezek több kört, csoportot érintő kapcsolatok. Elindulhatunk Sopronból és mehetünk Miskolcig, és mehetünk Szegedtől Pozsonyig, Újvidéktől Pécsig vagy Kolozsvárig, mindenütt találunk társakat. A képzőművészet állandó jelenlétét is hangsúlyoznám, ez Wehner Tibor szakterülete, de ő ma nem tudott eljönni. A szerzőkkel baráti viszonyban vagyunk, és ez igen fontos, figyelemre méltó szempont. Minőségileg más dimenzió, ha azokat keressük, akiket szeretünk. A költők mindig küldenek anyagot, a prózaírókkal már nehezebb, a kritikusokkal meg örökké hadakozni kell a határidők miatt. 310
