Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
Mindeközben lázasan dolgozunk Kovács Lajossal a 25 év legjobb vagy legfontosabb közléseit összegező antológia szerkesztésén. Sietni kell nagyon, ha azt akarjuk, hogy a könyvhétre megjelenjen. Annál is inkább, mivel ez az Ezüstkönyv (hiszen - a lakodalmak analógiája szerint — huszonöt évről van szó) szerepel a hivatalos könyvheti listán is, nem lehet tehát nem megjelennie időben. Sikerül is szépen minden, a Magyar Nemzet is elismerően ír az Új Forrásról. Új Forrás Huszonöt éves a tatabányai Új Forrás, s ebből az alkalomból háromszázötven oldalas kiadványban néz szembe múltjával. Ha bárkinek kételyei támadnak a vidéki irodalmi lapok létjogosultságát illetően, akkor az egyes számok helyett érdemes kézbe vennie a tatabányai Ezüstkönyv című jubileumi antológiát. Három nagy fejezetre oszlik a könyv. 1969 és 1978 között, Payer István alapító főszerkesztősége alatt évente háromszor jelent meg a folyóirat. 1979-88-ig évente hatszor (85-től a jelenlegi főszerkesztő Monostori Imre irányításával), az utolsó fejezet a rendszerváltozás időszakát mutatja meg (1991-től évente tízszer jelentkezik a lap). Az irodalmi olvasmánynak is élvezetes Ezüstkönyvnek nem az a legfőbb erénye, hogy a magyar irodalom számos kiválóságát felvonultatja, hogy Weöres Sándor két versét állíthatja az élre, s fontos Hamvas Béla-esszével zárhatja az összeállítást, hanem hogy sajátos tükröt tud tartani az elmúlt huszonöt év elé, hogy érthetővé teszi a mai folyamatokat, szembenállásokat. Az Új Forrás - mint a szerzői névsorból kiderül - nyitott lap. Hogy többet publikált benne az úgynevezett népi szárny, merő véletlen lehet, hiszen Rába Györgytől Tandori Dezsőig mindenki helyet kapott. Inkább a prózarovatból hiányolunk neveket, bár ami a mostani antológiába bekerült, meggyőző. A már-már elfelejtett Gáli István, Munkácsi Miklós, a hivatalosságokat joggal irritáló Csalog Zsolt, a megjelenés idején alig ismert Csíki László, Onagy Zoltán novellái remek olvasmányok. Az Új Forrás a közfigyelem homlokterébe mégsem ezektől az írásoktól került; amikor 1984 októberében a szerkesztőség lehozta 277
