Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

laphoz. Vagy azért, mert itt élnek, vagy valamilyen módon - ahogy Fodor András is említette - fontos kapcsolatuk van a folyóirattal. MONOSTORI IMRE: Az Új Forrás legeslegelsö számából röppent föl 1969 tavaszán a „Kilencek” nevű költői csoportosulás. Tehát ez az indulás, azt hiszem, önmagában is jelezte már azt, hogy az Új Forrás egyfajta kirepítő fészek is, vagy ha úgy tetszik, kifutópálya is. Felelősség hárul a mindenkori szerkesztésre a tekintetben, hogy a körülöttünk lévő - tehát a szemmel látható - értékek mindenképpen megjelenjenek a lapban. Vonatkozzék ez szépprózára, versre, tanulmányra, esszére, kritikára, szociográ­fiára, mindenre. És ha lelkiismeretvizsgálatot tartok, azt hiszem, hogy az Új Forrásmk a húsz éve alatt, de beszéljek csak a saját nevemben, mióta én ott vagyok (kereken tíz esztendeje), nem volt olyan tehetséges ember, akit a folyóirat ne karolt volna fel, ne támogatott volna. Hogy neveket is mondjak, azokon túl, akik itt szerepelnek ebben a mai műsorban, olyanokat, akik itt ülnek a nézőtéren: Vadema József, Faludi Adám, a középnemzedékből és a Vekerdi László által is említett Rigó József, a fiatalok közül. És itt látom Révész Istvánt is, aki, ha szabad így mondanom, az Új Forrás legújabb föl fedezettje. Egy nagyszerű emberre kell emlékeznem még, aki nemrégiben halt meg, Pálos Rozitára. Az ö tüneményes költészetére, aki a halálos ágyán adta oda az utolsó verseit. Azt gondolom, hogy amikor ilyen kitűnő emberekkel lehetett együtt dolgozni, akkor a szerkesztés kínjai mellett nagyon sok örömünk is volt a tehetséges helyi emberekben. És újabb és újabb nemzedékek jönnek. Nagyon örülünk valamennyien mi szerkesztők, hogyha olyan kéziratra bukkanunk, amelyik ismeretlen ember nevét tünteti fel, és azt tudjuk mondani, hogy: - Jé, de jó írás! FILIPPINYI ÉVA: Érthető, hogy tulajdonképpen idáig el­sősorban az elmúlt húsz esztendőről beszéltünk. Műsorunk végére járva beszéljünk egy kicsit a jövőről is. Mennyire változik, vál­tozik-e egyáltalán a lap? Mennyire módosul az arculata, ter­jedelme? MONOSTORI IMRE: Egymásra nézünk Ravasz Évával, aki nemcsak mint alapitó szerkesztő ül itt köztünk, hanem mint a Megyei Tanács elnökhelyettese is, végül is egy bőrben két funk­ció... 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom