Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

Forrás eredendően és több, mint másfél évtizede tartó és ható reform szellemiségét.

*

Mint „mutogatni való” pártonkívülit időnként a megyei pártbizottság is meghív egy-egy tanácskozásra, hogy fejtsem ki véleményemet, főképpen persze a kulturális és a művészeti „élet”-tel kapcsolatban. így történik ez 1986 végén is, amikor is az alábbi felszólalásomra kerül sor.

Felszólalás a megyei pártbizottság 1986. nov. 28-i ülésén

Tisztelt Megyei Pártbizottság!

A közművelődés megyei helyzetéről és továbbfejlesztésének időszerű feladatairól szóló beszámolót tartalmasnak, probléma feltárónak tartom, olyan dokumentumnak, melynek nyomán valóban előre lehet lépni a szóban forgó területen.

Röviden csak a „Feladatok” egyetlen gondolatához kapcsolódom. Ez a gondolat pediglen: a Jelenleginél jobb koordináció, a források ésszerűbb felhasználása.” Vegyünk egy konkrét példát: mondjuk a megyei könyvkiadás jelenlegi helyzetét.

Aligha kétséges, hogy a magyar könyvkiadás abszolút Buda- pest-centrikussága miatt (vidéken ugyanis egyetlen hivatásos kiadó sem működik: még a Mezőgazdasági Kiadó is budapesti...), szóval a főváros-centrikusság miatt a vidéken (így Komárom megyében is) íeVm\mozóóiO\Xfeszültségeket csakis a megyei könyvkiadás magasabb szintre emelésével lehetne némiképpen oldani.

Több jó kezdeményezés ellenére is azt kell azonban látnunk, hogy megyénkben a könyvkiadás színvonala (akár a minőséget, akár a könyvek mennyiségét vesszük összehasonlítási alapul) nem megfelelő. Ráadásul nem egyszer a könyvkiadás elemi szabályait és jogi előírásait sem betartva, a legkülönbözőbb intézmények, áttekinthetetlenül nagy számban bocsátják ki kiadványaikat, melyeknek tartalmi színvonala sokszor bizony igen alacsony. E kiadványok jelentős része nincs is beárazva, így azután a kiadásba fektetett tőkéből semmi sem térül meg. Nem is szólva arról a szellemi (és presztízs) veszteségről, amely abban áll, hogy országos terjesztés híján e nyomdatermékek csak elvétve jutnak el az általuk megcélzott olvasók és szakemberek szélesebb rétegeihez, következésképpen: országos sajtóvisszhang nélkül maradnak.

185