Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

Eredményeinkben benne van az a folyamatos figyelem és támogatás, amely munkánk iránt megyei vezetőink, felsőbb irányító és felügyeleti szerveink, valamint a Dolgozók Lapja, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Magyar Rádió és több központi tudományos intézet részéről rendszeresen vagy több ízben megnyilvánult. A közleményeink által kiváltott kritikai észrevételeket, jóindulatú tanácsokat mindig fontolóra vettük és igyekeztünk is hasznosítani azokat.

Úgy véljük, hogy a régebbi elég merev és hierarchikus rendben sorakozó rovatok szerinti - és viszonylag kényelmes - szerkesztési gyakorlatot megszüntetve és egy rugalmas, mindig az adott számbeli fő témához igazított, azzal szervesen összefüggő írások megrendelését és blokkba szerkesztését jelentő gyakorlatra térve érdekesebbé és hatásfokban intenzívebbé sikerült tennünk az egyes számokat.

Ebből a szempontból jó példának tartjuk - többek között - az idei 5. számunkat, amelyben-aBabits-blokkonbelül-mindegyik írás erőteljesebben hat, mintha műfaj kijelölte helyén, több rovatban szétszórva lenne. A szépirodalmi „rovat” - természeténél fogva - sajátos kivétel, de egy-két kiváló írástól eltekintve még mindig nem elég színvonalas, így aztán nem tudott az Új Forrás jelleg-meghatározó ereje lenni. Érdemes megjegyezni azonban, hogy - szükségképpen - a lapon belül, de országos gyengélkedése miatt számos más lapban is, a valóság feltáró és a legújabb kori történelmünkről szóló írások kerültek túlsúlyba, bizonyára egy újfajta társadalmi és olvasói igényt is kifejezve.

Kritikai anyagaink inkább csak az utóbbi időben foglalják el folyóiratunkon belüli méltó helyüket, főleg azáltal, hogy a fiatalabb nemzedékekhez tartozó, hasonló normák, szemlélet és ízlés alapján értékelő kritikus-irodalomtörténész csoportot tudtunk a lap köré szervezni. Sajnálatos legfeljebb az, hogy néhányuk egyikmásik írásából - talán mert nem rendelkeznek még elegendő kritikusi gyakorlattal - nem érződik kellőképpen egyéni álláspontjuk.

Kapcsolataink évről évre bővülnek, és ma már csaknem valamennyi, Komárom megyében működő kulturális intézménnyel, szervezettel - többnyire - megbízható és hasznos munkakapcsolatunk van. így legelőször - gazdag gyűjteményénél fogva - a megyei levéltárral, majd a megyei múzeumi szervezet intézményeivel, az esztergomi Tanítóképző Főiskola néhány kutató, vala