Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
I. rész Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei). (1969-1978) Bármennyire is sajátos önkénnyel megközelített folyóiratkrónikát írok, mégsem kerülhetem ki az első évtizedet - amelyben én magam igazából nem voltam jelen, legföljebb egy-két írásommal a jelzett periódus végén amiből az is következik, hogy semmiféle belső, szerkesztői élményem, tapasztalatom, emlékem nincs erről a tíz esztendőről. Sőt mi több, viszonylag sokáig éppenséggel semmi közöm sem volt az Új Forráshoz. Még azt is bevallom, hogy - mint ide, Tatabányára csöppent ,jöttment” - még csak nem is nagyon olvastam. Talán - mint friss diplomás doktorjelölt - még le is becsültem az értékeit és a színvonalát. Ez az alaphelyzet viszont most kedvez egy viszonylag objektívebb megközelítésnek (habár csak viszonylag, mert később valamennyi itteni főszereplőt és jelentős szerzőt megismertem, tehát bőven volt alkalmam a személyes véleményformálásra), mindenesetre a személyes részvétel feszélyezettsége ennek az első tíz évnek a bemutatásában nem fog zavarni. Boldogult úrfi korom finnyássága az Új Forrással kapcsolatban bizony nem volt helyénvaló. Mert az Új Forrás komoly és értékes antológia volt már akkor is, 1969-től kezdődően egészen 1978 végéig, ami után viszont valódi folyóirattá vált. Sőt már az a helyzet, az a tény is egyedülálló és szinte bámulatra méltó, hogy egy évente mindössze háromszor megjelenő antológia bírja, egyáltalán kihúzza az egy évtizedet, és ezek után éppen hogy nem jobb létre szenderül, hanem egyenesen felsőbb osztályba lép. Csak elő kell venni az egyes Új Forrás-számokat és intenzíven lapozgatni T. Sáray Szabó Éva múlhatatlanul fontos repertóriumát az első húsz évről, és máris kézzel foghatóvá válik ennek a Komárom megyében - közelebbről Tatabányán - megszületett szellemi orgánumnak a jelentősége, súlya, komoly-egyáltalán nem csak irodalmi-értéke. Persze, ugyanakkor a dilettantizmus, a provincializmus némely jegyei is 12
