Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

köre Komárom megyei vagy Komárom megyei is, szakszerűség s színvonal tekintetében pedig megbízhatók.

Ily módon az 1979-ben publikált 150 közleményünk közül 65 (= 43 %), 1980-ban a 160 összes publikációból 74 (= 46 %), 1981-ben a 161-ből 76 (= 47 %), 1982-ben a 176 közlésből 76 (= 43 %), és az 1983-ban közölt 141-ből 57 (= 40 %), volt helyi vonatkozású. Az öt évfolyam 788 közleményéből tehát összesen 348 (= 44 %) volt megyei vonatkozású.

Ezek a lehetőségeink határát reálisan érzékelhető adatok - szerintünk - jelenleg és rövid távon - lényegesen - nemigen változtathatók meg legalábbis anélkül, hogy programunk és minőségközpontú szerkesztési elveink ne szenvednének csorbát. Márpedig az elért színvonalból egy jottányit sem engedhetünk és nem is engedünk; ellenkezőleg; éppen azon fáradozunk, hogy közleményeink színvonala folyamatosan és fokozatosan javuljon.

Meggyőződésünk, hogy ez is jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az Új Forrás egy-két év alatt beilleszkedett az országos folyóirat-struktúrába, hogy kölcsönösen előnyös kapcsolatai alakulhattak ki (mindenekelőtt) a vidéken szerzett folyóiratokkal, hogy ma már egyre több jelentős szerzőt, értő olvasót vonz, hogy országosan is ismerik és elismerik, számítanak, figyelnek rá, hogy rendszeres megyei és országos visszhangja van.

Ebben persze fontos szerepet játszott és tölt be ma is a szerkesztőség operatív, tervszerű, (tehát megrendelő, kéziratokkal és szerzőikkel egyaránt körültekintően, figyelmesen és felelősséggel folyó) munkája, ami főképpen és érzékelhetően is a főszerkesztőhelyettesi státusz létesítése és sikeres betöltése óta fejlődött sokat. Ennek köszönhető az is, hogy ma már mind több a jó színvonalú alkotás(okat)t írni képes és az(oka)t az Új Forrásnak felajánló megyei és nem megyei illetőségű „törzsgárda-tagunk”, akik közül a kiemelkedő minőségű munkát vagy műveket produkáló szerzőket ( - 1980 és 1982 között összesen 28-at - ) a megyei művelődésügyi osztály - ezzel a folyóirat műhelymunkáját segítve - (és immár negyedik éve) jelentős, erkölcsileg igen értékes nívójutalomban részesíti. Ezzel függ össze az is, hogy szerzőkhöz, intézetekhez, intézményekhez, szervezetekhez, irányító és felügyeleti szerveinkhez fűződő kapcsolataink megfelelően működnek, javunkra válnak; segítik betölteni folyóiratunk megyei és országos funkcióját. Úgy gondoljuk, hogy ez tette lehetővé, illetve biztosítja azt is, hogy ez időszerű ós valódi társadalmi kérdések

128