Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
Bevezető mondatok
Bevezető mondatok Az egyik itteni izgalmas probléma ennek a három évtizedes létnek már maga a puszta ténye is: hogyan volt lehetséges, hogy egy tradicionálisan ipari megyében és egy „bányászvárosban” (a mindössze csak néhány évtizede létező Tatabánya megyeszékhelyen) ez az először - tíz éven át - színvonalas antológia, majd sokáig kéthavi megjelenésű, az utóbbi évtizedben pedig már évente tízszer jelentkező „kulturális, irodalmi, művészeti” folyóirat folyvást megerősödve tudott kikerülni a most már akár „történelminek” is nevezhető hányattatásokból. És ide kapcsolódik a másik fontos, tartalmi kérdés is: hogyan tükrözte maga a folyóirat ennek a három évtizednek megannyi társadalmi, politikai, szellemi (stb.) mozgását, változását; és persze: hogyan változott „ő” maga is, miközben - valamiféle sajátos „értékőrző konzervativizmussal”- sokáig megtartotta alapvetően „politizáló”, vitatkozó, némelykor provokáló „új baloldali” illetőleg általában reform jellegét, szemléletét. Vajon hogyan fogadta ezt a hangot, hanghordozást a magyar szellemiirodalmi élet: kik, az értelmiség, az írótársadalom mely csoportjai, rétegei pártolták, segítették, sőt vallották a magukénak a lapot? Hogyan sikerült a „helyi” (regionális), valamint az „országos” és a határon kívüli (elsősorban a szlovákiai magyar) irodalom egységes, egy irodalomként bemutatása? Hogyan működött mint mindennapi gyakorlat az Új Forrás szerkesztésében a társadalomérzékeny, a nemzet, a nemzetiség, a kisebbségi lét alapkérdéseit firtató gondolkodásmód? Milyen értékek tárházát jelentette és jelenti ez a folyóirat? Hogyan vált értékőrző funkciója egyre inkább - mint „megrendelőnek” - értékteremtő funkcióvá? E kötet első része az Új Forrás antológia korszakát írja le, érzékeltetve azt is, hogy ez a folyóirat 1969-ben tényleg „helyi” (jóllehet - természetesen - „fentről” engedélyezett) vállalkozásként indult, ám hamarosan majdhogy nem ténylegesen is nemzedéki fórummá szerveződött, de legalábbis a pesti bölcsészkarról frissen kikerült társaság, valamint a helyi jobb erők okos kompromisszumaként működött tovább. Az Új Forrás a maga megszületését a hatvanas évek közepe-vége reformhan9
