Meggyes Tamás: A gyarapodás programja (Esztergom, 2006)
III. Esztergom: A fürdőváros
1. A TURIZMUS FEJLESZTÉSÉNEK HÁTTÉRFELTÉTELEI Tézis: Esztergom páratlan idegenforgalmi adottságokkal rendelkező város. A természet- és tájföldrajzi adottságoktól kezdve a kulturális és történelmi örökségen keresztül a sokoldalú kikapcsolódást lehetővé tévő regionális kínálatig és Budapest közelségéig minden tényező egy idegenforgalmi centrum szerepére predesztinálnák városunkat. A település turistaitt-tartó képességét a legvilágosabban kifejező vendégéjszakák száma azonban 1992 óta nemhogy nem nőtt, hanem 26%-kal csökkent (108 074-ről a íggg-ben mért 80 ooo-re). Ezzel együtt csökkentek a város idegenforgalmi bevételei is. A trend megfordítása érdekében az elmúlt években sokat dolgoztunk a fejlesztésekhez szükséges háttérfeltételek megteremtésén. A KÉTÓRÁS TURIZMUS „FELLEGVÁRA” Esztergom, a Dunakanyar kapuja, 45 km-re fekszik Magyarország leglátogatottabb idegenforgalmi központjától, Budapesttől. Az elmúlt évtizedekben a főváros turisztikai kínálatának csekély szereppel bíró kiegészítő programajánlataként jelent meg a katalógusokban. Ennek megfelelően az egynapos dunakanyari kirándulások során átlagban 2 órát töltöttek városunkban a vendégek. A fárasztó nap végén kizárólag a Bazilika és a Kincstár szerepelt a megtekintendő látványosságok listáján. Jóllehet a mellőzöttséget ideológiailag is alátámasztó („klerikális fészek”) rezsim megbukott, a turizmus terén nem következett be strukturális változás. A Dunakanyar az elmúlt másfél évtizedben sem tudta kialakítani sajátos arculatát és kínálati csomagjait, Esztergom pedig még a dunakanyari kezdeményezések között is a sor végén kullogott. Ezért nem meglepő, hogy az évente 1,5 millió látogatót fogadó Bazilikához képest a közép-európai tekintetben egyedülálló gyűjteménnyel rendelkező Keresztény Múzeumot ezen látogatóknak csak i%-a tekinti meg. A város turizmus szempontjából kiemelkedő építészeti értékeinek rekonstrukciója hézagosán ugyan megkezdődött a rendszerváltás utáni évtizedben, a városkép rendezésének stratégiailag megalapozott, tervszerű munkája mégsem indult el. Míg hasonló méretű és adottságú települések (például Kőszeg, Gyula, Szarvas, Gyöngyös stb.) tudatos marketingstratégiával és jelentős arculatjavító beruházásokkal erősítettek pozíciójukon, Esztergom a 90-es évek végére sem lett vonzó várossá, amely hosszabb időre ide tudta volna kötni a turistákat. A helyzetet bonyolítja, hogy az itteni egyedi jellegű, rövid tartózkodási időt indukáló látnivalók több fenntartó (önkormányzat, megye, állam és a katolikus egyház) kezelésében vannak. Ez igen megnehezíti a koordinációt, ami ugyanígy hiányzik a rendezvények, a marketing és a szolgáltatások terén is. Az egyik legfontosabb feladat a turizmusfejlesztéssel kapcsolatban a következő években ennek az integrált szemléletmódnak és az ehhez igazított intézményi struktúrának a megteremtése lesz. 82
