Bene Lajos (szerk.): Magyar tanítók évkönyve 1940-41 (Budapest, 1940)
Iskolai ügyek
„Az állami elemi népiskoláknál és óvodáknál időnként eszközölt helyettes tanítói (óvónői) alkalmazásoknál és a nem állami elemi népiskolákhoz ú. n. „kisegítő tanerők“ kiküldésénél azt az elvet tartom szem előtt, hogy ezeknél az alkalmazásoknál csakis olyan tanerők vétessenek figyelembe, akik tanítói (óvónői) képesítésüket már régebben megszerezték, tanítói (óvónői) oklevelük legalább jó rendű, alkalmaztatásukat súlyos családi, szociális és egyéb méltányos körülményeik, rászorultságuk, kifogástalan erkölcsi és társadalmi magatartásuk indokolják. Ezzel szemben a nem állami elemi (községi, felekezeti stb.) népiskoláknál és óvodáknál az utóbbi időben megejtett segéd- és helyettes tanítói (óvónői) választásokra és alkalmaztatásokra vonatkozó hozzám felterjesztett iratokból az tűnik ki, hogy az illetékes helyi hatóságok túlnyomórészben nincsenek figyelemmel a fentebb felsorolt szempontokra és körülményekre és iskolájukhoz (óvodájukhoz) rendszerint olyan egészen fiatal okleveles tanerőket választanak meg segéd- illetve helyettes tanítói (óvónői) minőségben, akiknek megválasztását (alkalmaztatását) méltányos körülmények a legtöbb esetben nem indokolják. Ennélfogva szigorú miheztartás és további megfelelő eljárás végett értesítem a tekintetes Közigazgatási Bizottságot, hogy az esetben, ha a kérdéses nem állami elemi népiskola (óvoda) újonnan megválasztandó kezdő (segéd, vagy helyettes) tanítójának (óvónőjének) illetményeihez fizetéskiegészítő államsegéllyel járulok hozzá, csakis akkor fogom a megválasztott kezdő tanerő megválasztását (alkalmaztatását) jóváhagyni és részére a fizetéskiegészítő államsegélyt kiutalni, ha a tanító (óvónő) megválasztásánál a helyi hatóságok a fentebb felsorolt szempontokat és körülményeket gondosan figyelembe veszik, — miértis felhívom a tek. Közig. Bizottságot, hogy a fizetéskiegészítő államsegélyben részesülő nem állami elemi népiskolai kezdő tanítók (óvónők) megválasztásának a tek. Közig. Bizottság részéről történő elbírálásánál a legbehatóbban vizsgálja meg, hogy ezek a megkívánt szempontok tényleg érvényesültek-e és amennyiben azt látná, hogy az illetékes helyi hatóságok részéről figyelmen kívül hagyattak, hozzám a kezdő tanítói (óvónői) választás jóváhagyásának és a fizetéskiegészítő államsegély kiutalásának megtagadása iránt tegyen indokolt javaslatot, mert a mai súlyos gazdasági viszonyok között megengedhetetlennek tartom, hogy a tanítói (óvónői) okvelelüket már régebben megszerzett legalább jórendű tanítói (óvónői) oklevéllel rendelkező, alkalmaztatásukra súlyos családi és egyéb méltányos körülményeik miatt feltétlenül rászorult okleveles tanerők náluk jóval fiatalabb és alkalmaztatásukra rá nem utalt, kevésbbé érdemes tanerőkkel szemben indokolatlanul mellőzt essenek.“ A vallás- és közoktatásügyi miniszter 69.500—1934. VI. ü. o. 58
