Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)

III. Az egyházi tárgyak jogrendje

56

szolgáltassák ki, de a jelentkezőket a szentmisén kívül is készségesen meg kell áldoztatni. Nagypénteken csak súlyos betegek vehetik magukhoz az Oltáriszentséget útravaló gyanánt. Nagyszombaton a szentmise alatt vagy közvetlenül utána és csak vele kapcsolatban szabad áldoztatni. Karácsonykor az éjféli szentmisén a hívek is áldozhatnak, de ilyenkor illik, hogy előzőleg néhány órán át megtartsák a szentségi böjtöt.

126. §. Áldoztatásnál az áldoztató pádon fekvő tiszta fehér gyolcskendőn kívül még ezüst, vagy más fémből készült és aranyozott tálcát kell használni, amelyet az áldozok álluk alatt tartanak és egymásnak tovább adnak. A sor végén a pap veszi át és a következő sorban térdeplők elsejének átadja. A tálca célja a lehulló részecskék fölfogása, azért a tálcát nem szabad megbillenteni, vagy megfordítani, az áldozás végén pedig a papnak ujjával le kell tisztítania. (L. Circ. 1930. pag. 11.) A tálcát áldoztatás alatt a világi ministráns is az áldozok álla alá tarthatja; főpapi misénél pap vagy diakónus tartja.

127. §. Különös gondja legyen a lelkipásztornak a templomba járni nem tudó betegek és öregek áldoztatására. Elsősorban a húsvéti időben látogassa meg és vegye rá őket áldozásra, de máskor is készségesen áldoztassa meg őket.

Akik egy hónap óta ágyban fekvő betegek, és gyors gyógyulásukat nem remélhetik, gyóntatójuk ítélete alapján hetenkint egyszer vagy kétszer áldozhatnak akkor is, ha áldozás előtt orvosságot vagy folyadékot vettek magukhoz, a szeszes italokat kivéve.

128. §. Az útravaló (viaticum) vételére azok kötelesek, akik betegség vagy külső ok miatt halálos veszedelemben vannak. (Can. 864.) A híveket szoktatni kell arra, hogy a betegek az útravalót idejekorán vegyék, amikor még eszméletnél vannak.

Hosszú betegség esetén az útravalót gyakrabban lehet és tanácsos kiszolgáltatni, sőt halálos veszedelemben lévő olyan gyermekeknek is nyújtani kell, akik még nem gyóntak és nem áldoztak, de Krisztus testét a közönséges ételtől meg tudják különböztetni.

129. §. Az Oltáriszentséget belül aranyozott ezüstszelencében, fehér burzában, karingben, stólával, fedetlen fővel, kísérővel kell vinni a beteghez. A kísérő lámpát tart és csenget. Téli, hideg vagy esős időben szabad birétumot föltenni.

Ha az Oltáriszentség tiszteletlenségnek volna kitéve, vagy ha bármely alapos ok kívánja, rejtve vihető, de akkor is