Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)
III. Az egyházi tárgyak jogrendje
54 anyagmennyiséget a hívek felajánlásából kap, a fölös pénzt vagy anyagot csak a templom céljaira szabad felhasználni, 116. §. Misézni általában csak templomban vagy kápolnában szabad. Rendkívüli okok alapján a főpásztor engedélyt adhat arra, hogy más illő helyen vagy a szabadban, de mindig hordozható konszekrált kövön misézhessenek. Ha valamely pap ilyen engedélyt nyert, gondoskodjék lelkiismeretesen a kiválasztott hely kellő földíszítéséről, az Oltáriszentség megvédéséről és kellő tiszteletéről. Az oltár lehetőleg a templom mellett állíttassék föl. Gondoskodni kell arról, hogy a szabadban állított oltár három oldalról zárt, széltől védett legyen. (Can. 822.) 117. §. Idegen pap csak a templomigazgató engedélyével misézhet. Az engedélyhez meg kell kívánni a saját püspökétől kiállított, külföldi keleti szertartású papnál a Keleti Kongregációtól kiállított érvényes Celebret fölmutatását. A templomigazgató annak, akit ismer, Celebret nélkül is megadhatja az engedélyt. Egy-két esetben az ismeretlen, de gyanúra okot nem szolgáltató, reverendában megjelenő latin vagy magyar- országi görög szertartású papnak is adhat Celebret nélkül misézésre engedélyt, de gondosan jegyezze föl nevét, hivatalát, lakóhelyét és egyházmegyéjét. Olyan templomokban, ahol sok idegen pap szokott megfordulni, külön könyvet kell tartani, hogy ebbe a misézők nevüket és adataikat bejegyezzék. (Can. 804.) Szegény templomok igazgatói engedélyt kérhetnek a főegyházmegyei hatóságtól, hogy az idegen misézőktől a templom részére mérsékelt díjat szedhessenek. 118. §. Minden pap annak a templomnak direktóriumát és misekönyvét követi, ahol misézik; magánkápolnában a saját direktóriumát követheti, kivéve a kápolna védőszentjének ünnepét, amelyen erről kell a szentmisét mondani. 119. §. Ha a miseszándék titkos, a szentmisét bármely élőért, vagy megholtért föl szabad ajánlani. A kerülendő (vitandus) kiközösített élőnek csak a megtéréséért szabad misézni. (Can. 2262. 2. §.) Ha a szándék nyilvános, nem szabad az élő kiközösítettékért és olyan halottakért misézni, akiket egyházilag nem lehetett eltemetni. (Can. 1240.)
