Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)
II. A személyek
43 a házasságkötés idejét, helyét és a házastárs nevét, illetve a házasság érvénytelenné nyilvánítását: ezeket az adatokat az esketés helyének plébánosa közölni tartozik a keresztelés helyének plébánosával. Ha a keresztelés helye más egyház- megyében van, ez a közlés a főhatóság útján történik. Külön jegyzékben nyilván kell tartani, vagy a polgári anyakönyvből kiírni a tisztán polgári házasságokat, illetve a nem katolikus módon kötött vegyesházasságokat. 85. §. A halottak anyakönyvének rovatai: — sorszám, — a halálozás éve, hava, napja, — a megholt neve, a házastárs, kiskorúaknál a szülők neve, vallása, polgári állása, — a megholt vallása, foglalkozása és születési ideje, — származási és lakóhelye, — a halál oka, — részesült-e a betegek szentségében?, — a temetés helye, hava és napja, — a temetést végző neve és állása, — észrevételek. Általában az a plébánia anyakönyveli a halottat, amely a temetést végzi, vagy annak végzésére jogosult volna, ha a halottat temetés végett más községbe nem szállítanák. Az anyakönyvezés tehát szabályszerűen abban a községben történik, ahol a haláleset történt, s nem abban a községben, ahol a halottat csak eltemették. Épp azért a máshonnan szállított halottat eltemető plébános köteles a haláleset bejegyzésére illetékes plébánost értesíteni, hogy a temetés hol történt, és ki végezte. Túlnyomóan katolikus községben a talált ismeretlen halott egyházilag eltemethető s az ismeretlen adatok kihagyásával anyakönyvelendő. Azt a halottat is anyakönyvelni kell, akitől az egyházi temetést meg kellett tagadni. A megtagadás ténye és oka följegyzendő. A hősi halottakat a tábori lelkészek által a plébánia közbejöttével a családnak megküldött értesítés és adatok alapján a sorra kerülő helyen, sorszám nélkül, folyamatos szövegben (cursive) kell anyakönyvelni.
