Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)
Pilisi Egyszer még matchboxozott is egy kisfiúval. És igen, a Lada Samara — mennyi gyerek elfért benne, mikor valami jó mókáról volt szó, és mikor prédikáció közben elmesélte az épp aktuális együtt töltött kalandjainkat, felnézett a kórusra és megkérdezte: „Ugye Katikám? Ugye Ritukám?” Sokat hallottunk Pajti kutyáról. Sokat jelentett nekem, amikor két filozófiaóra közötti szünetben pingpongozunk, és Miklós atya is beállt a forgóba. Egy alkalommal a Toldiból idézett: „Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? / Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?” A szünetben megkérdeztem tőle, tudja-e hogyan folytatódik? „Fuss, ha futhatsz, Miklós! Pallos alatt fejed!” Nagyon régi a történet, csak körvonalaiban ismerem. 1984- 85-ben napközis nevelőként dolgoztam Pilismaróton. A csoportomban volt egy maród családnál nevelkedő intézeti gyermek. Az egyik nap boldogan újságolta, hogy van saját kerékpárja. Mint kiderült, az atyától kapta. Miklós atyáról én arra emlékszem, hogy mikor elment már a plébániánkról, és néha vissza-visszalátogatott, mindig a reverendájának a gombjain mérte le, hogy mennyit nőttünk. Amikor még nálunk volt pap, mindig csokikat rejtett el nekünk a sekrestyében ünnepekkor. Sok szép élményem volt anno hittanosként plébivel. Volt, hogy kivitt minket a szénégető felé Trabival, voltunk vagy heten-nyolcan, még a csomagtartóban is utaztunk. ÓT - DÖMÖS 91
