Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)
Akit nem ismert, mindenki „Klárikám” volt. Az egyik ilyen kiránduláson én voltam az egészségügyi megbízott. (Eü-be jártam). Készültem rendesen, de szükség is volt rá! Sz. Adám betörte a fejét. Elláttam, túlélte. Kirándulások biciklivel: stoppoltunk, felvett egy kisteherautó. Szegény atya tekerhetett utánunk, mire megtalált. Mobil még nem volt! Csónakkal: „Húzzátok, meg, hogy még átérjünk a hajó előtt!” Utaztunk a Trabant csomagtartójában, a Trabant után kötött szánkókon, végül mindenki megtanult Trabantot vezetni. Autós kirándulások: én már Wartburggal! Emlékszünk háromnapos buszos utazásokra is! Nagyon készültünk a pásztorjátékokra! Egy ilyen után lelkesen kérdeztük aput: „Na, milyen volt?” Mire apu: „Titeket nem láttalak, de az atya a zseblámpával, hát az remek volt!” Én voltam egyszer József is! (Gabi) Felejthetetlenek a nyárbúcsúztató esték! Csak a „nagyok” maradhattak végig! Egyszer csak én is maradhattam! Hátul a temetőben együtt ültettük a kispapokkal a tujákat! Mekkorák lettek! Az első gondolat, ami az eszembe jut róla: „Engedjétek hozzám a gyermekeket!”
