Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)
104 Vadásznapok A püspök atyával először Ebeden találkoztunk, amikor Burián László esperes úr, Laci bácsi születésnapi szentmiséjét celebrálta. Laci bácsi bemutatott a püspök atyának, és a későbbi találkozások már egy kicsit ismerősökként zajlottak. Mivel családunk több tagja is vadász, rendszeresen jártunk a nagybörzsönyi magyar-szlovák vadásznapra, ahol 2007-ben már a püspök atya celebrálta a Hubertus-misét. Mivel férjem részt vett az ottani főzőversenyen, a szentmise végén meghívtuk a püspök atyát sátrunkhoz egy vadpörköltre és borkóstolóra, amit nagy örömünkre elfogadott, és a lelki atyákkal együtt vendégeink voltak. A 2008-as ötödik magyar-szlovák vadásznapon a szentmise után szintén vendégünk volt a püspök atya, ekkor egy német házaspárral érkezett, akik egy németországi kórussal jöttek Vácra, és elkísérték a püspök urat Nagybörzsönybe. A 2009-es hatodik magyar-szlovák vadásznapon is a püspök atya celebrálta a Hubertus-misét és mondanom sem kell, hogy ekkor, immár hagyományosan, nálunk is vendégeskedett. Ennek a találkozónak volt egy különös apropója is. Ebben az évben volt Szécsényben a magyar-szlovák kormánytalálkozó a két ország viszonyáról. Szlovákia magyarországi nagykövete Peter Weis is vendégünk volt Nagybörzsönyben, és éppen akkor jött oda a püspök úr is, és így igaz, hogy nem „kerékasztalnál“, hanem „sörasztalnál“ elbeszélgettek egymással a püspök atya nagy örömére. Mivel mint utólag elmondta, ő is ott volt Szécsényben, de nem a találkozón, hanem a kedves nővéreknél, ahol imádkoztak a kormánytalálkozó sikeréért. Ezek a találkozók a püspökatyával családunk számára felejthetetlen élmények maradtak. Személyében egy' végtelenül közvetlen, derűs, barátságos, humorral megáldott embert ismertünk és szerettünk meg, aki az emberekkel úgy' tud beszélgetni, viselkedni, hogy' nem egy' megközelíthetetlen egyházi méltóság, hanem embereket szerető, tisztelő főpás^tor, akinek mindenkihez van egy' jó szava, és az emberek örömmel találkoznak vele. Vác
