Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

26

Ifjúság, kezedbe veszed-e Rákóczi zászlaját ? Vigyázz, csak hitben erős ifjúság hordozhatja azt. Aki kételkedik, az elejti, sőt eldobja azt. Hanem járulj a hitben erős hősnek ereklyéihez, hogy vehesd szellemét. Higyj vele 1 Hidd el, hogy az örök élet felé tartasz, halhatatlansággal telítve. Hidd el, hogy az Isten szól lelkedhez Krisztusban s napsugarat s csillagos égboltot vont fejed fölé hűséges, örök gondolataiban.

Hidd el, hogy isteni nemzedék vagy s Athénnel s az apostollal mondhatod : „tou gar kai genos ezmén“. Hidd el, hogy e hittel a legnagyobb érzék lépett a világba s az benned is világhódító erő: ember vagy, de isteni, — korlátolt, de végtelen világot hordozasz magadban ; halandó vagy, de a mennyország s az örök élet összes kincsei a tieid. Isteni nemzedék vagy ! Nem pesszimista, nem sötét, dekadens, elerőtlenedett korcs, hanem „sernen Dei“ ; ember vagy, kiből Isten gyermeke lesz.

Ez a nagy akarat szükségképen küzdelmes is. Küzdelmes azért, mert hatalomra tör; sisakot ölt Pál apostol szerint, „galeam salutis“, kardot ölt, kétélüt, „gladium ancipitem“ s Krisztus szava erejében indul, aki mondotta; „non veni pacem mittere“, nem békét, hanem harcot hoztam.

Természetes is, hogy aki a jobbat, a szellemet, az eszményt szolgálja, karddal, tűzzel s vassal dolgozik. Átalakított kard az eke s azért aztán a kultúra kertjévé változtatja ót s szépségbe öltözteti a pusztát ; átalakított kard a kalapács s azért aztán az alaktalanra alakot, a formát- anra formát, a durvára finomságot, testre lelket, szolgaságra szabadságot kalapál. Hegyeket tör össze zúzóiban s kiolvasztja ércüket, hogy gépet, koronát öntsön s szentségtartó kelyhet cizelláljon belőle ; mórványszirteket fejt,