Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

13

Nézz végig kutató szemmel, keresztény lélek s mutass föl valamit, amit a magyar nép nem a kereszténységnek köszön 1 Nem találsz ! Hit, ház, haza, trón, család, műveltség, nemesség, erkölcs, erény, dicsőség: mindez a kereszténységből való.

Hazát tulajdonképen a hit adott. Nem a hit vezetett a Kárpátok szorosain át hazánk rónáira, de a hit biztosította e hazát számunkra. Volt itt előttünk sok nép: német, római, szláv; s amint jöttek, úgy mentek: elsodorta őket az áradat. Miért nem fogózkodtak Tátra, Mátra, Fátra szikláiba ? Miért nem építettek sáncot az ár ellen ? Az ár megjött, szorította őket s nem volt horgonyuk, melyet a bőszült árba ledobhattak volna. Jött a magyar; azt is szorította a népek tengere; de volt horgonya s azt ledobta az árba; a horgony a kereszt volt s az leszege- ződött a hármas bércre, azóta is ott ragyog a magyar címerben.

Békét nekünk a hit adott régen és újabban. Elapadt volna a magyar vér pogány őseink csatáin ; elszivárgott volna idegen földön nemtelen garázdálkodásban, ha nincs, aki a vért nem a porondra önti, hsnem verejtékes munkában gyöngyözteti s kamatoztatja. A kereszténység tapasztotta be a vérző nemzet sebeit, mikor a harc mestersége helyett az ipar s földmívelés munkájára tanította. A kereszténység szabadította föl a török járom alatt tes- pedő népünket s visszaadta, bár csak kis részben, azt a sok áldozatot a XVII. és XVIII. század törökverő csatáiban, mit a magyar nép a keresztény nyugatért hozott háromszáz éven át.

Műveltséget, eszményeket nekünk a hit adott. Az építette templomainkat és iskoláinkat, az közölto velünk a művel