Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)
1967-ben vettem át a II. üzemegység vezetését Bojtor József vegyészmérnöktől, aki akkor főtechnológus lett. Az átvett szakterületen egy ideig egyedüli mérnök voltam. Braun Sándor vegyészmérnök, korróziós szakmérnök, és volt évfolyamtársam, hamar átjött hozzám a Kísérleti Kutató Üzemtől, majd Tóth István vegyészmérnök is. Csontos József, Mihalovics Gábor, technikusok voltak, akik beosztásuk megtartásához mérnöki diplomát szereztek. Egy ideig nálam dolgozott Csicsvári István villamos mérnök és Gacsályi Jenő, aki vegyipari szakmunkásként a diszpécserem volt, és elvégezte a vegyipari egyetemet. Egy ideig mérnökként is a beosztottam volt. Tudtam, csak megbízható, jó képességű emberekkel tudok jól együttműködni, akik helyettem is dolgoznak. Molitor Ferenc, Nagy Géza, Mihalovics Gábor, Garay Dezső, Balogh Farkas József, Braun Sándor a Molitor-pincénél Nem értettem azt a vezetői típust, aki a hozzá hasonló képesítésű, és képességű munkatársait azonnal elmarta maga mellől, hogy korlátlan kakas maradhasson a szemétdombon. A következő üzemet ábrázoló fényképek nagy része már a 90-es években készült, akkorra már megszűnt, vagy legalábbis jelentősen visszaszorult, a szovjet mintára működő, minden titkos szemlélet. Az ércet, ércszállító tehergépkocsik szállították a bányaüzemekből az ÉDÜ ércosztályzónál elhelyezett mérleghez, ez volt az u.n. RKSZ. ahol az érc súlyát és radioaktivitását mérték, tehát minősítették. A gépkocsik korábban 6 később 10 tonna érc szállítására voltak képesek. A lemért ércet a „bika” beborította a XII-es pofástörő feladó bunkerébe, ami a képen nem látható, a gerendák alatt van elhelyezve. Ércfeladás az osztályzóra 171
