Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)

E és 1982 20 éves az ércdúsító 1 962 óta alig húsz év telt el. Egy em­ber életében ez elég hosszú ldó. Húsz év alatt olyan sok minden történik. A csecsemőből felnőtt lesz. A magyar uránipar is csecsemőkori pen- delyét szaggatta 1962-ben. A bányák termeltek, az ércválogatás, osztályozás már berázódott üzem, amikor az osztá­lyozó és a volt ..kis hídró” mellett tor­nyosuló épületek fokozatosan megteltek élettel. Ahogy kiszorultak az építők, ki­vitelezők egy-egy területről birtokba vették az új gazdák a berendezéseket. Egy új szakma született Magyarorszá­gon, egy új iparágat teremtett az alko­tó ember. A föld szorításából kiszaba­dított kőzetből érc lett, amelyből hazai feldolgozó «izemben, hazai munkáskezek kényszerítették ki az értékes fémtanai­mat . A dúsító üzem szerelése 1962 nyarán befejeződött Első nekirugaszkodás: a törógépek üzempróbái. A bejáratáshoz meddő ércet használtunk, az első törési kísérletek 1962. június 15-én indultak. Eleinte alig lelkesítő eredménnyel. Töb­bet állt mint üzemelt és amikor üze­melt! Mindenütt volt érc, csak a szala­gokon csordogált igen vékonyan. A kö­zép- és finomtörő kiszolgáló személyze­te tizenöt fő volt egy műszaki irányítá­sával műszakonként. De a kezelők a gép kiszolgálás ürügyén sokáig gyakorolták a kubikos szakmát, a „lapát-technoló­giát”. Es 20 év alatt a személyzet létszáma 4 főre zsugorodott. Most augusztus 20-ún helyeztük üzembe az új diszpécser he­lyiséget, amelyet az üzem szakemberei hoztak létre. De menjünk tovább. 1962. június 26- án már összegyűlt a bunkerekben annyi érc. hogy megindulhattak a golyósmal­mok. Már amikor kijött a bunkerból az érc, mert beleragadt és makacsul ra­gaszkodott a bunkerhoz. Mindaddig amíg a bíztatástól meg nem bokrosodon. Akkor elindult. De kizúdult, mint egy kőzuhatag és beterítette a szalagszintet Ismét „lapát-technológia”. Ahogy kicsit megszelídült az érc, a meddőzagy őrleménnyel üzempróbák in­dultak a feltárásnál, elválasztásnál is. Eközben lázasan szerelték tovább a lúgzó és a kicsapó berendezéseit. A lúgzó sem adta meg magát azonnal, a légkeverő pachukák kiültek. Ahogy a sav is megjelent rohamosan fogytak a záró szerelvények. Szinte naponta. No, meg a szivattyúk és a csővezetékek. Két korszakalkotó találmány szüle­tett: a „fenyőfa elektróda”, egy fadugó, amelyet a kilyukadt csőbe kalapáltak, hogy néhány órával tovább éljen; és a ..tömlőszelep" amely á laboratóriumból keresett utat magúnak az üzembe. Hát valahogy így kezdődött. Először 1962 október 13-án valódi bányaérccel „éles zaggyal” kezdtük kínálni a beren­dezéseket. £s a sokévi munka nem volt hiábavaló. Amíg egyik végén a kilépő veszteséget lesték szinte napokig, min­denki csak egy kérdést ismert: mennyi az SZK? A másik oldalon megjelent a sárga lepény, a dúsítmány. A 20 év szinte elrohant, de min­denütt mély nyomokat hagyott. Az üzem képe alaposan meg­változott. A facsemeték megnőttek, az üzemet ölelő satnya husángokból erdő terebélyesedett Az arcokra barázdát szántott az idő. A makacskodó technológia Is betört. Bizony itt-ott alig ismerni meg, úgy megváltozott és azóta sok-sok új beteg­ségen átesve, de felnőtté érve végzi a dolgát. Végzi dolgát megújulva és meg­újulásra, új feladatokra készen. összeállította: Hayman János és Keller Gábor A Mecseki Ércbányász cikke 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom