Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)
3. Egy évszázad ürügyén Megjelent: Az Ércbányász 1979. december 1. számában ábrák nélkül. Ki hitte volna ezelőtt 190 évvel, hogy egy új elem az urán felefedezése milyen távlatokat nyit az emberiség történetében. Hiszen azokbnan az évekbenszinte lázas versengés folyt a természetben előforduló ásványok mind szakszerűbb vallatásával, új addig ismeretlen kémiai elemeket felfedezni. Se szeri, se száma azoknak az „elemeknek” amelyeket egymástól függetlenül többen is különböző néven elnevezve leírtak. Számos felfedezésről később kiderült, hogy az analitikai módszerek pontatlansága és az egységes kémiai anyagszemlélet hiánya okozott félreértést. Bizony egy fintort századunk izgalmas férne az urán is mutatott már felfedezésekor. De lássuk csak, hogy is történt. Heinrich Martin Klaproth (1743-1817) német gyógyszerész, korának elismert vegyésze, és szenvedélyes felefedező -hiszen 7 elem felfedezésében, vagy leírásában volt érintve- 1789. szeptember 24-én, az akkori porosz Királyi Tudományos Akadémia ülésén, egy új elem felfedezéséről számolt be. Nem várva meg a hivatalos akadémiai közlemény megjelenését beszámolójáról, hanem korának tudományos népszerűsítő, a nagyközönség számára írt lapjában a „Schriften der Gesellschaft naturforschender Freunde zu Berlin”-ben közreadta rövid referátumban felfedezését. A vizsgált ásvány, az úgynevezett szurokérc (pechblende) Johanngeorgenstadtból a „Georg Wagsfort” bányából származott. Klaproth 294
