Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)

Ennek legyőzése után azt kérdeztem tőle beszél-e a báró úr magyarul? Erre nemmel válaszolt. Mire megjegyeztem, hogy ez esetben lehetetlen nyelvünk értékét méltányolnia.

Tévedéséről meggyőzendő beszélgetésünket ekként folytattam. Magyarországnak törvényesen elismert állami nyelve a magyar nyelv, tanárai ennél fogva előadásaikat ezen a nyelven kötelesek megtartani. Az egyetem feladata elsősorban a tudomány terjesztése. Mivel hallgatóságunk nagyobb része sikerrel csak magyar anyanyelvén értékesítheti az előadásokat, azért ... az intézkedés nemcsak jogosult és méltányos, hanem a művelődés érdekében szükséges is.

Ami a magyar nyelv alkalmasságát illeti a tudományok művelésére és terjesztésére, kijelentettem, hogy részemről a magyar nyelvet nemcsak belső szépségénél, hangzatosságánál és tömörségénél fogva, hanem főképp azért tartom alkalmasnak... mert nyelvtanának, szófűzésének egyszerűsége és szabatos világosságánál fogva hivatottabb is erre, mint némely bonyolultabb nyugati kultúrnyelv.

...Tudományos értekezéseimet... az Akadémiában magyarul terjesztem elő és azokat saját fordításomban német tudományos dolgozatokban is közzé szoktam tenni.

Ela e fordításokat a magyar eredetivel összehasonlítom, mindig azt tapasztalom, hogy a német fordítás legalább 1/5-1/4 résszel hosszabb...

Azt, amit magyarul egy szóval kimondunk pl. „beláthatjuk”, németül négy szóval lehet csak kifejezni. „Wir können es einsehen”.

Ezen felül értekezéseim magyar szövege világosságánál és tömör szbatoságánál fogva mindig jobban kielégít, mint a német.

Liebig azt mondta, e felfogásom abból értelmezhető, hogy a magyar nyelvben járatosabb és anyanyelvem szépségei iránt kétségtelenül elfogult vagyok. Erre válaszomban kijelentettem, hogy az értelmezés nem helyes, mert összes tanulmányaimat csaknem kizárólag német nyelven végeztem. Ennélfogva a német tudományos nyelvben, kezdetben sokkal járatosabb voltam, mint a magyarban....”

Azt hiszem nem szüksées a gondolatoknál tovább időzni, hiszen az elhangzottaból lehet érzékletes képet alkotni.

De lehet a jelenre is kivetíteni.

Kinek, kinek vérmérséklete szerint.

Egy rövid előadás kereteit meghaladja Than Károlynak, a gyógyszerésznek, a kutató és tanító kémikusnak, a jótollú szakírónak, az oktatás és intézet szervezőnek, a tudományos gondolkodásért küzdő, sokoldalú tudósnak részletes méltatása. Hiszen tudományos iskolát teremtő egyénisége, olyan szellemi örökséget adott, amely ma évszázadnyi távlatból is hat.

És erre az örökségre büszkék vagyunk.

Azóta a szellemi küzdőtér is sokat változott.

Than és kortársai lerakták az önálló magyar tudományos élet alapjait. Van mire építkezni. A nemzetközi tudományos élet szegényebb lenne honfitársink munkássága nélkül.

Than megvívta harcát az egyetemi oktatás korszakváltó reformjáért és elismerést szerzett a szakmának. Ma újra korszakváltás küszöbén állunk.

Az oktatás területén éppen úgy, mint a szorosan vett szakam a vegyészet, tágabb értelemben a természettudományok társadalmi rangjának és valódi helyének elfoglalása területén.

A növekvő anyagi jólét vitathatatlanul az anyagi, a természettudományos ismeretek rohamléptű fejlődésnek eredménye, paradox helyzet, hogy a természettudományok, ezen belül a vegyészet, nem tartozik a „divatos szakmák” közé. Még akkor is, ha ez nem csak magyar jelenség.

290