Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)
Hiteles információ a magyar uránérc körül kialakult legendákról Rejtelmes, titokzatos hírek keltek szárnyra az utóbbi időben a magyar uránkincs beláthatatlan értékéről, a leletek elképesztő gazdagságáról. Végtelen számok röpködnek, sokan már a magyar Eldorádó eljöveteléről áradoznak, s úgy beszélnek a hazai uránról, mint ami egy csapásra megold minden gondot, valami soha nem látott gazdagságot ad ■ majd hazánknak. I Nem akarjuk cáfolni ezeket ! a hiedelmeket, hiszen — a túl— , zásokat leszámítva — lehetséges, hogy van némi alapjuk. A valóság azonban, hogy urán- I kincsünk értékéről, lelőhelyei- j nek kiterjedéséről ma még a I szakemberek sem tudnak pon- I tos adatokat. S ennek oka, I hogy mindeddig el voltak zár- ; va saiát hazájuk e fontos kin■ csánek feltárási munkáitól. j Szervezett uránkutatás Magyarországon sohasem volt. E ! vétkes mulasztást használta ki j a Szovjetunió, amely jól fel- I szerelt felderítő osztagot kul- i dött ki. Kezdetben légiúton, i nagy érzékenységű Geiger— \ Müller-féle műszerekkel ku- I tattak, majd a nagyobb akti- I vitást mutató helyeken, így i Kővágószőllősön, a földön folytatták a munkát. I Nem lennénk hívek az igazsághoz, ha azt állítanánk: magyar szakemberek nem vettek részt a munkában. Részt vettek. A lényeges adatok birtokába azonban nem juthattak, mert a szovjet tanácsadók csupán részletíeladatokkal bízták meg őket. A mecseki urán-előfordulások — mint Nagy Károly geológustól, a Földtani Intézet osztályvezetőjétől megtudtuk — permkori homokkőben találhatók. E kőzetek urántartalma igen változékony, s a jelenlegi adatok birtokában még átlagot sem tudnak a szakemberek. Tény azonban, hogy vizsgáltak már olyan mintákat is, amelyek egy százalék uránt (U;Og) tartalmaztak. (Világviszonylatban a 0,5 százalék is már igen gazdag telepnek számít.) — Honnan szerezték ezeket a mintákat, ha el voltak zárva a teleptől? — kérdezzük Nagy Károlyt. A válasz meglepő. — Loptuk. Bármily furcsán hangzik, az ott dolgozó geológusodnak saját hazájukban, saját kincsükből lopni kellett a mintákat, hogy mi is valamiféle képet nyerjünk az ott található uránlelőhely értékéről. A pécsi bauxit-váilalat (ezt a fedőnevet használta a szovjet kutató-apparátus) az utóbbi időkben már kiterjesztette működését a Balaton felvidékre is, ahol — mint az intézetben található minták bizonyítják — triászkori mészkőben leltek uránra. A kutató és feltáró munka most már a magyar szakemberekre vár. A Földtani Intézet forradalmi bizottsága erélyesen követeli is, hogy „a magyar föld kincseinek, elsősorban az uránnak felkutatását és kiaknázását bízzák a magyar szakemberekre, s kijelenti, hogy e feladat feltételei az országban és az intézetben megvannak'*. Végh Ottó Magyar Nemzet, 1956. november 5. 2 160
