Rayman János: Esztergomi cserepek. Kerámiatörténeti képek Esztergomból (Pécs, 2017)

A bemutatott edények tanúsítják, hogy a gyár nem csak kísérletezett a kőedény termékek előállításával, hanem ténylegesen, piacra termelt. A soproni korsó nyilván soproni tűzoltók megrendelésére készült. A hengeres vázát és a tűzoltó korsót a pécsi vásáron találtam. Nem valószínű, hogy Esztergomból vitték oda eladni, tehát a termék annak idején eljutott az ország déli vidékére is.

Még annyit tudni, hogy a gyártáshoz a mázanyagot Ausztriából szerezték be. Amikor a gyárépület 1928-ban leégett, ez véget vetett az edénykészítésnek.

Kályhacsempék

1929-ben, amikor a termelést újra kezdték már csak kályhacsempéket gyártottak. Ekkor került a céghez, majd vezetője lett Frommer Sándor.56 57

Az 1929-es évben az „Esztergom” című lapban többször megjelent hirdetésben Hercegprímási tégla-, agyagárú- és kályhagyár Rt.néven hirdeti kályháit.

A korabeli kályhákból aligha maradt sok, de a gyártmányokról egy katalógus ránk maradt, amelyből képet nyerehetünk a választékról és munkájuk színvonláról. A katalógus valójában borítóban elhelyzett 16 darab cserépkályha barnás árnyalatú fényképe.37 A kályák alatt sorszámok vannak, amelyek feltehetően a rendelés elősegítését szolgálják, és a kályhák gyári sorszámai. A katalógusban a legmagasabb sorszám 104, amelyel egyben a gyár különleges terméke lehetett, csempékkel felépített konyhai takaréktűzhely, vagy ahogy akkor nevezték sparhert.

A cserépkályha katalógus címlapja és a katalógusban szereplő Diabolo elnevezésű kályha látható

56 Osváth Andor: Komárom és Esztergom k. e. e. vármegyék múltja és jelene. Budapest, 1938. 735

57 Hercegprímási Tégla-, Agyagáru- és Kályhagyár Rt Esztergom. Globus Nyomda Budapest. Keltezés nélkül. A címlapjára ceruzával ráírták: „1935. V. 5. Dr.TJ” Valószínű 1935-ben készült.

40