Rayman János: Esztergomi cserepek. Kerámiatörténeti képek Esztergomból (Pécs, 2017)
Kályhacsempe gyártás Esztergomban a fazekasok főleg főző edényeket készítettek, nem volt önálló korsós, vagy tálas közöttük. De valamennyi edényből, bár esetenként más agyag felhasználásával, a helyi szükségletnek megfelelő mennyiséget elkészítették. A legtöbb helyi fazekas kályás munkát is végzett a csempe gyártástól a kályha felrakásáig. 1848-ban a Simor János u. 26 sz. alatt Mezei Flórisnak kis kerámia üzeme volt, ahol kályhacsempét, edényeket, virágcserepet is gyártott. Az égetéshez 1 m széles és 6 m hosszú kemencéje volt. A Belvárosi temetőben a ma is sokak által ismert, a Weisz család kerámiából készüt síremlékét még eredetileg saját családjának készített és állított fel. A Mezei-Weisz féle síremlék 1969-ben /szerző felvétele/ Vértes Zoárd ezt írta róla: „A régi, híres kályhás iparnak ma már kevés helyen található, egyik figyelemreméltó mestermunkája.... A fiilke imádkozó angyala számára elgondolt és alkotott itt minden, a fülke kiképzése, a föléje magasodó, keresztben végződő csúcsíves, több ág körülfogta tornyocska. Az égetett agyag alkotás a középkorban annyira ismerős bájos közvetlenségével erős érdeklődést támaszt... Ezt állíttatta családjának sírhelye főié 1849-ben. Idővel az ereklye /családi sírbolt/ rokonság révén a Mezeiektől a Weisz-család birtokába került. ” 20 A síremlékről 1969-ben készített fényképen már nincsenek meg a kápolna tetején álló keresztek, így az emlékmű magasságának mintegy harmada hiányzik. Tönkrementek és lebontották róla. Ma még kevesebb látható belőle. 20 Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpásai mellől. Esztergom, 1944. 33-34 old. 17
