Rayman János: Szükségpénzek Esztergomban (2008)

Szükségpénzek Esztergomban 1919-1924 Notgelder in Esztergom 1919-1924 Az első világháború kitörése után a hadigazdaság bevezetése, és a háborús erőfeszítések következtében meg­kezdődött az infláció. Egyik nyilvánvaló következménye lett, hogy a fémpénz eltűnt a forgalomból, és egyre nö­vekvő mértékben jelentkezett a kiscímletű váltópénzek hiánya. A helyzet az összeomlás, az ország szétdarabolása és a politikai változások során tovább romlott. Vidéken még a fővárosinál is nagyobb volt a váltópénz hiány. Vas vármegye direktóriuma ezt táviratozta az Osztrák Magyar Bank kormányzójához: „Szombathely város teljesen aprópénz nélkül áll. Sem élelmet, sem semmi más cikket vásárolni nem lehet. A holnapi nap folyamán repülőgépen jelentékeny mennyiségű apró- és kékpénzt küldeni szíveskedjék. Erre a helyzetre, amely már a kereskedelem megbénulásával fenyegetett, országos pénzügyi intézkedések­kel tényleges megoldást nem tudtak adni. Bár Csepelen gőzerővel kezdték el a vas 20 filléresek verését a Kör­möcbányáról leszerelt gépeken, ez még a napi villamosforgalom lebonyolítására sem volt elegendő. A kereskedelemnek azonban működnie kellett, ezért helyenként valós engedélyek megszerzésével, másutt a ha­tóság hallgatólagos hozzájárulásával, de legtöbbször mindezek nélkül, helyi pénzhelyettesítő pénztárjegyek, utalványok kerültek kibocsátásra és forgalomba. A kezdetben megjelenő, igen egyszerű kézzel, vagy írógéppel írt és indigóval sokszorosított, elsősorban kereskedők, vendéglők kiadványaira nyilván aligha volt ilyen enge­dély. Sok esetben azért nem maradt egyetlen példány, még mutatóban sem, mert a kereskedők, mint kibocsá­tók, később a büntetéstől félve megsemmisítették a maradék példányokat. Kunstätter Márk pesti papirkereskedő úgy emlékezett vissza erre, hogy ,, olyan nagy volt az aprópénz hiány, hogy alig-alig tudtuk a vevőket kiszolgálni, s igen sok időt vett igénybe a pénzváltás és fizetés. Először úgy se­gítettünk a bajon, hogy apró, kézzel írott cédulácskákat adtunk a vevőnek a még javára eső aprópénz helyett, ez vezetett azután engem arra a gondolatra, hogy a gyorsabb kiszolgálás céljából nyomatok megfelelő érték­jelzéssel ellátott papirkákat. ”2 Az ilyen szükségjegyek megjelenését és elterjedését jól mutatja az a levél is, amelyet a Vörös Újság szer­kesztőséghez írtak 1919. május 23-án: „Akár üzletben, akár kávéházban, akár vendéglőben, akár mosodában, akár szórakozóhelyen, egyszóval bárhol veszünk, vagy fizetünk', aprópénzként egy kis fehér papírdarabkát kapunk vissza, melyre ceruzával oda van írva az összeg, amelyet pénzben vissza kellett volna kapni. Ez tehát ma a legújabb pénz. Az aprópénzhiány megszüntetésén a kereskedők megelőzték a kormányt. ” így történt ez Esztergom városában és Esztergom vármegyében is. I. Városi kibocsátású pénzjegyek Az állandósult aprópénzhiány már a napi kereskedelem működésében is súlyos gondokat okozott. A pénzhiány csökkentésére Esztergomban is hasonló megoldást alkalmaztak, mint bármely más területén az országnak. A három legjelentősebb helyi pénzintézet az Esztergomi Takarékpénztár Rt, az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar­bank Rt, valamint az Esztergom Vidéki Hitelbank Rt közös kiadásban 1 és 2 koronás szükség bankjegyeket, u. n. „pénzutalványokat” bocsátott ki és hozott forgalomba.3 A városi pénzek forgalmát és elfogadási kötelezettsé­gét egész Esztergom vármegyére kiterjesztették. A kibocsátást az akkori helyi hatalmat gyakorló Esztergom vármegyei munkás és katonatanács is saját művének tekintette és így a szükségpénz a pénzintézetek, a városi és a megyei elöljáróság közös kibocsátása lett. 1 A Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi rendszere. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1959. 224 : NEUBAUER Zoltán: Háborús szükségpénzeinkről. NK 17(1918)57 3 A pénz értékéhez: ekkor a napszámos órabér 3 korona, igás napszámnál az órabér 10 korona volt. Numizmatikai Közlöny CVI-CVII (2007-2008)

Next

/
Oldalképek
Tartalom