Rayman János: Az esztergomi hadifogolytábor története és pénzei (2010)
- 138 — 4. kép Faragott díszítésű varródoboz A táborlakók az 1907. évi hágai egyezményeknek megfelelő ellátásban részesültek. A tisztek rangjuknak megfelelő zsoldot kaptak, amelyből élelmezésükről, ruházatukról maguk gondoskodtak. A legénységi állományúak zsold helyett élelmezésben részesültek. De a keresetüket a foglyok megtarthatták. A munkára kiadottak bére és élelmezési költsége szabályozva volt. Bár ezt sok helyen a foglyok rovására nem tartották be. Az ügyes kezű, emléktárgyakat faragók, kosárfonók és más hasonló mesterek termékeiket igyekeztek eladni. Néhány fa- ragvány a mai napig fennmaradt. (4. kép) Tábori pénzek A katonai fogolytáborok mindennapjait jelentő nélkülözés, összezártság, elszigeteltség és a betegségektől való félelem természetesen fokozta a szökési kísérleteket és a ténylegesen sikeres szökéseket. Ma általánosan elfogadott vélemény, hogy a fogolytáborokban kibocsátott és kötelezően egyedüli fizetési eszközzé tett tábori pénzeknek egyetlen feladata a hadifoglyok szökési esélyének csökkentése volt, mert készpénzük csak tábori pénzben lehetett, azt pedig a táboron kívül senki nem fogadta el fizetésként. Ez az érv a hadban álló országok valamennyi fogolytáborára érvényesnek tekinthető. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a tábori pénzek kiadásánál az a tény sem, hogy a foglyoknál lévő bármilyen nemzet valutája, otthoni pénzküldeménye, munka után megkapott bevétele a tábori pénztárba került tábori pénzek ellenében. Ezért a bankügyletért kamatszolgáltatást nem adtak. Tehát a befektetett jelentős összegű hadifogoly követelések kamatozását a tábori pénzekkel kizárták. Az újabb német irodalomban azt is vitatják, hogy a tábori pénzek jelentős visszatartó hatást gyakoroltak volna a foglyok szökésére.5 Szerzője szerint az I. világháború idején Németországból 107 391 hadifogoly hajtott végre sikeres szökést, akiket többet soha nem fogtak el. Úgy vélte, hogy az alapvető ok inkább a hadigazdálkodás volt, a tábori pénzek használata nélkül a forgalmi pénz mérhetetlen növekedésével kellett volna számolni. Ez elsősorban a viszonylag kisebb címletekre vonatkozik. Talán még azt is érdemes megjegyezni, hogy a fogolytáborok pénzei, bár korlátozott forgalmú fizetőeszközök, pénzhelyettesítők voltak, amelyek térbeni használatát a táborok kerítései korlátozták, mégsem voltak valódi szükségpénzek. A szükséghelyzet valójában az volt, hogy ne legyen a foglyoknak pénze, a törvényes fizetőeszköz hiánya nem ok volt, hanem cél a kibocsátásuknál. Ennek ellenére a magyar és a nemzetközi szak- irodalom is a szükségpénzek közé sorolja őket, megjelölve különleges voltukat. A Monarchia területén több mint 50 hadifogolytáborban használtak tábori pénzt. Magyarországon fogolytáborok, egyes munkáltatók és tábori bevásárló helyek (kantinok) bocsátottak ki ilyen pénzeket. A táborok számolásánál zavart okoz, hogy Esztergomot és Esztergom Kenyérmezőt külön kibocsátó táborként tartják számon. (Ambrus Béla is így jelölte meg térképén.) Ez természetesen téves. Esztergomban csak egy hadifogolytábor 5 KRAMER, H. J.: Warum wurde im Ersten Weltkrieg Kriegsgefangenen-Lagergeld ausgegeben? Münzen & Papiergeld (2002):2, 141-144.
