Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
az a külvilág míg klórszagú a csend idebent a fájdalom összeszorított fogakkal vicsorít a magatehetetlen lét nem tűr meg idegent a steril kórteremben inaszakadt lélek vonít félig-meddig öntudatlan bénán vegetálok a sarokban elhessegetett rossz gondolat kushad fásultan élek fegyelmezetten megszokásból zsongít a csend elringat a néma fehér ágyhuzat feladjam vagy kitisztul majd a rozsdamarta pléh fölött lesz valaha derűsen biztató kék az ég Nagy Gáspár: Kórházi éjszakák és nappalok Soha a kórházi éjszakákat soha a hírhozó felhőket fekszel a tehetetlenség poklában soha nem felejted őket repülőzaj: föl-leszállnak fölötted és már zuhanón súrolnak a párnákon sima leszállásért fohászkodnak leendő halottak él a fájdalom de viselhető stigmák a nagy és kisbűnök helyén tisztuló seblánc domborul a test fölszántott mezején jelzéseit O küldte persze imáit meg aki legjobban féltett de nem titkolhatta el kétségeit a vergődő pislákoló lélek. Nagy Gáspár 1949- 2007 24
